Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Engesztelés kapható, amíg a készlet tart

Talán minden keresztény ismeri a predesztináció fogalmát. Ha nem, akkor tömörítve arról van szó, hogy Isten mindenhatósága és tökéletessége azt is megelőlegezi, hogy tudja, ki fogja őt választani, és bekerülni a mennybe, és ki utasítja őt el, evvel jegyet kapva az örök kárhozatra. Ez nem azt jelenti, hogy Isten választja ki, ki üdvözüljön, hanem hogy eleve tudja, ki fogja választani azt az engesztelést, amit Jézusban adott nekünk. Egy hangyányit torz ez a definíció, mivel magát az engesztelés választását is csak az ő segítségével képes elfogadni, aki elfogadja, vagyis a képlet pontosabban így hangzik: Isten tudja, ki az, aki képtelen elfogadni őt, és ezeket békén is hagyja, hogy meneteljenek a választott végcéljuk felé, ugyanakkor tudja azt is, ki választja őt, és nekik segít választani Jézust életük értelmének, hogy eljussanak az örök boldogságba. Ezt Kálvin óta kettős predesztinációnak nevezzük, mivel két végcélt határoz meg a kétféle emberélet. Nagyon sok esszé, és blogbejegyzés született már ennek az elméletnek az alátámasztását illetően, de a leghajmeresztőbb állítás mindközül az volt, amikor azt hallottam, hogy "Isten nagyobb dicsőségére vesznek oda az eleve kárhozatra rendeltek, hiszen akkor beteljesedik az írás, miszerint az ítéletnapon valakik elsüllyednek, valakik pedig felemeltetnek". 
calvin.png

Egy egyszerű logikai eszmefuttatással mennék végig ezen a gondolaton. Ha te egy mindenre képes, mindent tudó lény vagy, és az a célod, hogy egy vödör borsót eljuttass A-ból B-be, ugyanakkor tegyük fel, azt látod előre, hogy a borsó fele ki fog hullni az út során, értelemszerűen mindent meg fogsz tenni annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Ugyanis ha megtörténik, annak ellenére, hogy a célod az, hogy ne történjen meg, akkor nem vagy mindenre képes. Na már most, ha mégis sikerül eljuttatni a borsókat, akkor pedig az előrelátásodban nem vagy mindentudó, hiszen azt láttad előre, hogy ki fognak hullni a borsószemek. Ez így egy paradoxon. Épp, mint maga a dicsőséges érv a predesztináció mellett is, hiszen abból még nem lesz jó focista, aki meg tudja mondani, hány gólt fog kihagyni a meccsen. Vagyis a szerető Isten, akinek a célja az ember visszaterelése önmagához, vagy lyukas kezű, vagy vaksi.

A predesztináció gondolatának Isten Jézusban megmutatott képe az egyik nagy akadálya. Jézusban Isten egy olyan képet mutatott magáról, akinek az a szándéka, hogy az ember visszataláljon hozzá. És ez nem a minőség vagy mennyiség kérdése, hanem talán inkább a minőség és mennyiségé. Ez a cél pedig akkor teljesedik be tökéletesen, vagyis vág egybe Isten mindenhatóságával, ha maradéktalanul sikerül az embereket visszahódítani, mégpedig olyan állapotban, amilyenben az ember eleve ki lett találva: szabadságban, boldogságban és szeretetben kibontakozott lényként. Ha valakit is elkap magának az ördög, Isten munkája nem tökéletes. A valódi predesztináció, vagyis eleve elrendelés számomra akkor lenne ellentmondásmentes, ha univerzalizmus lenne, ami azt jelentené, hogy végül Istennek sikerül mindenkit megmentenie. Végül mindenki "szerelembe esne" Isten iránt, és hozzá menne.
calvin_and_hobbes.jpg

Ebből számomra az következik, hogy megint sikerült beletenyerelnünk egy olyan dologba, amihez fingunk sincs, de mégis úgy teszünk, mintha értenénk, mi az, és még szakértői is lennénk a sok latin kifejezéssel meg eszmefuttatással. Persze elméleteket gyártani még önmagában nem rossz dolog, sőt, szükségünk van elképzelésekre, amik támpontokat adhatnak az életünkben, azonban mindig fontos tudnunk, hogy ezek elméletek. Az én személyes valóságom egyik szelete, és nem az igazság. Egyes elméletek lélektani szempontból is fontosak, ahogy a kegyelemlicites cikkemben kitértem a sokak vs. mindenki kérdésére, amit a limitált engesztelés tana váltott ki belőlem. Azóta megértettem, hogy van benne valami, hiszen ha nem is épp a kegyelemből, de másból az Isten eléggé szűkmarkúan adakozott az emberiségnek.

Yep, a limitált észosztás tanára gondolok. Ugyanis Isten mindenhatósága és mindentudása révén jó előre látta, hogy egyeseknek hiába adna sok észt, azok akkor sem azon fognak fáradozni, hogy ezzel a tálentummal másoknak hogyan segíthetnének a Jézus által mutatott úton járni, vagyis egymás és mindenki szeretetére buzdítani a környezetüket, megteremtve a mennyország képét, ráhangolva másokat, hanem ilyen fölösleges dolgokra fogják pazarolni a tőle kapott tálentumokat, így nekik inkább kevesebb észt adott, hogy egyrészt ne vesszen kárba, másrészt ne nőjön emiatt még nagyobbra a szakadék az emberek között. Ugyanis csak Isten tudja, hogy sok ésszel mi minden hozható ki még ebből, ami csak megosztja az embereket.

Soli Deo Gloria. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3012323027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő