Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

101-es szobám

Ezekben a percekben, amikor ezt a cikket megírom, egy kicsit veszem a bátorságot, hogy belegondoljak abba, milyen szörnyűségek történnek a világban. Ezekben a percekben szerintetek hány nőt erőszakolnak meg éppen, hány embert csonkítanak vagy ölnek meg ideológiai, vagy csupán élvezeti okokból? Hány gyermeket rabolnak el szexrabszolgának, hány nővel hitetik el, hogy hazamehet, ha ezt vagy azt megcsinálja a kamera előtt, hogy aztán visszazárják egy pincébe, amíg megint szükség lesz rá, és hányan maszturbálnak ezekre a videókra a teljes tudatát kizárva annak, hogy vajon hol lehet, milyen körülmények között az az ember, aki most a kamerák előtt kisminkelve, műmosollyal teszi a dolgát? Hány állatot kínoznak, csonkítanak, ölnek meg pusztán a deep webes coinokért, amik rendes pénzre válthatóak? Hány ember hal meg éhen, szomjan, vagy a természeti körülményektől, a magárahagyottságtól, a kivetettségtől, és hány hajléktalant fürdetnek meg, öltöztetik tiszta ruhába, hogy a nevére és a lakcímkártyájára értéktárgyakat vegyenek részletfizetésre, vagy beküldjék kasszát rabolni, aztán visszarakják az utcára egy tál paprikáskrumplival? Hányak fejébe magyarázzák bele, hogy egy jó ügyért harcolnak, és tüntetik ki őket minden x darab ellenség megölése után, hogy hazatérve vérfürdős rémálmokban fetrengjen, amíg fel nem riad, és a vitrinbe kirakott plecsnik látványától hányingere támad? Hányan uszítják egymást a különböző fórumokon ellenségeskedésre, mocskolódásra, akik a ki nem élt, felgyülemlett vágyaiktól és sértettségüktől való megszabadulás reményében két perc gyűlöletbe sűrítik azokat, és kihányják a virtuális térbe? Hány bántalmazó légkörben élő gyermek és sértett szülője fölött hunyunk szemet, hány erőszakos utcai jelenet mellett megyünk el némán, hány könyörgést fogadunk kétkedve, mennyi szenvedést ignorálunk, vagy még ráadásul nevetünk is rajtuk, mondván, úgysem a mi dolgunk? 

Órákig sorolhatnám még, de mire ideértél, valószínűleg eltelt fél perc, vagy talán egy is. Ez idő alatt ezekből nagyon sok történt meg. Nem merek új oldalt nyitni a böngészőmben, és rákeresni a statisztikákra, mert kimenne a vér a fejemből, elfehérednék, kirázna a hideg, és felfordulna a gyomrom. És belátom, nem értem, hogyan lehet képes Isten ennyi mindent megbocsájtani. Ennyi mocsokkal, a világban ennyi férges léleklenyomattal szembesülni egy embernek képtelenség. Pusztán szembesülni vele már az, a megbocsátásuk és az elengedésük, a megváltoztatásuk még szóba se került. 

És te, kedves olvasóm a virtuális világ egy másik ablakából, neked valószínűleg ennél sokkal hétköznapibb keserveid vannak. Te lehet, hogy közömbös, vagy megvetéssel vagy egy családtagod iránt, vagy az utcán lévő, a fészbukon megjelenő szenvedések iránt, lehet, hogy underage vagy fétisvideókat nézegetsz este, mikor egyedül vagy, elhallgatsz vagy megmásítasz dolgokat a saját előrejutásodért, a két perc gyűlöletedet ideológiai vagy erkölcsi eufemizmusba csomagolva küldöd ki a virtuális térbe, vagy olyan műsorokat nézel a tévében, olyan cikkeket olvasol, amiktől okosabbnak, szebbnek, jobbnak látod magad. Nem lepődnék meg, ha idáig már el se jutottál a cikkemben, annyira megbotránkoztál. Hadd nyugtassalak meg, nem a cikkemen botránkoztál meg, hanem magadon, hogy ebben a szöveges tükörben nézegetve magadat nem vagy olyan okos, szép, jó, mint más, lélekmézes cikkek tükrében. 

Ha mégis volt gyomrod ehhez, elfogadom, ha azt gondolod, azok, akik a fenti dolgokat művelik, megérdemelnék, hogy velük is ezt tegyék. Hogy átéljék a szenvedését azoknak, akik tőlük szenvednek. Talán igazságos lenne. De ne gondold, hogy nekik nincs 101-es szobájuk. Mindannyiunknak van. Mindannyiunknak van olyan félelme, amivel ha kínoznának minket, felkiáltanánk, hogy "ne velem, inkább valaki mással, akár avval, akit szeretek". Talán azok, akik olyan undorító dolgokat tesznek, pont ezen félelmük elől való menekülésük miatt teszik. Talán pont attól félnek, amit művelnek az áldozataikkal, így realizálva maguk előtt, kitaszítva magukból, rákényszerítve másokra, a szembesüléstől megnyugodva, hogy nem ők vannak abban a helyzetben, evvel igyekszenek megszabadulni a saját 101-es szobájuktól. Ez persze nem menti fel őket a felelősség alól, sem a bélyegük alól. Bűnösök. Mint mindannyian.

És amikor arra gondolsz, hogy mindenki, még a gonosz emberek is, mind Isten képmásai vagyunk, mindannyiunk lelke mélyén ott van egy szilánk Istenből, nem érted, hogyan torzulhat el ennyire egy ember. Megkönnyebbülés lenne, egyszerűbbé tenné a képet, arra gondolni, hogy biztosan egy ártó erő telepszik rá az emberre ilyenkor, és keríti hatalmába azt, hiszen akkor van valami, amivel szemben fel lehet venni a harcot, van valami, vagy valaki, akinek lehet tulajdonítani ezt a sok szörnyűséget, és az nem te vagy. És nem is én. Rajtunk kívül van. De nincs így. Mi hibázunk, mi tanulunk és adunk tovább 101-es szobákat, keltünk életre újabbakat, másféléket, egyre torzabbakat és elfajzottabbakat. De túlságosan nehéz ezt belátni. Tudatos énünk zseblámpájának fénye nem ér el lelkünk legmélyéig. Nem ismerjük, így nem is értjük a ránk mért hatásokat, csak általuk válunk valamivé, olyanná, amik vagyunk. Vágyaink, igényeink kielégítésén fáradozunk, de bennük élünk, így nem tudjuk igazán felmérni, mi szolgálja a javunkat, nem tudunk önmagunk tanítói lenni, mert nem ismerjük a céljainkat. Kiindulópontunk a ránk mért hatások, és a körülményeink, azokból táplálkozunk, építkezünk, azokon alakítunk, azok mentén alakítjuk magunkat, és azok mentén feltételezzük a céljainkat. És a szilánk a lelkünk mélyén nem elég ahhoz, hogy ez egy szeretetteli és boldog életet biztosítson. El is veszne a felelősség, ha elég lenne. Nincs szabadság, és nincs felelősség egy olyan életben, amit elejétől a végéig értek és látok, és tudom, mit kell tennem, mert már megtettem a jövőben. Esetleges ismereteket esetlenül feldolgozott életek jó és rossz döntéseit öröklöm, és ugyanezt teszem, és adom tovább én is. És a rosszul felnevelt és értelmezett indíttatásaim teremtik meg a személyre szabott sátánomat, aki vagy engem, vagy másokat fertőz meg további rossz magvakkal.
tumblr_nzl7ysamei1qga2p5o1_250.gif
A saját poklomban élek. A családom és a környezetem által megalapozott, de általam továbbfejlesztett kínzókamrában. És két lehetőség közül választhatok, vagy benne sínylődöm, vagy berakok valakit magam helyett, hogy az ő vergődése termelje ki az én megnyugvásomat. És nincs kiút, mert nem tervezhettem bele, csak ha ismernék más utat.

Lerombolni a poklom falait, ezért hozta el Jézus a kardot. Lerombolni egészen a szilánkig, és hagyni feléledni, szeretetet lehelni rá, hogy felizzon, és egy új út növekedjen ki belőle. Ez a bűnbocsánat, amiről a személyes kátémban írtam. Megváltás.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr9112327405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő