Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

A tanár bemutatja a kegyelmet?

Elképzelhetőnek tartom, hogy sokan ismeritek ezt a példát a helyettes engesztelő áldozatra:

Egy kis magyar faluban történt az eset a második világháború alatt. Egy iskolában a tanító – a veszélyes idő miatt is – mindent megtett, hogy a tanulók elfogadják személyes megváltójuknak Jézust. Sokszor elmondta nekik, hogy mit jelent a megváltás, hogy az Isten miként jött el a Földre, magára vette bűneinket, elszenvedte büntetésünket, meghalt, majd feltámadt. És azért vállalta a kínhalált, hogy mindenki, aki ezt hittel elfogadja, és hisz Őbenne, megmeneküljön. De a gyermekek nem értették, és sokszor megmosolyogták a tanítót. A harcok pedig egyre közelebb jöttek a faluhoz is. A tanító letérdelt az Úr elé, és kérte, hogy adjon neki bölcsességet, hogy úgy tudja elmondani a megváltás jelentőségét, hogy a gyerekek megértsék, és befogadják Megváltójukat. Az Úr meghallgatta az imát, válaszolt, válasza pedig különleges volt.
Másnap az iskolában a gyerekek felháborodva közölték tanítójukkal, hogy az egyik gyerek ennivalóját ellopta valaki. Ebben az időben nagyon kevés élelem volt, és ha valaki ennivalóját ellopták, aznap már nem tudtak másikat adni a szülők, tehát ez főbenjáró bűnnek számított. A tanító teljes motozást rendelt el, és megmondta, hogy akinél megtalálják, az huszonöt botütést kap a tenyerébe.
A motozás eredménye az lett, hogy megtalálták egy nagyon sovány kislánynál az ennivalót. A tanító tudta, hogy olyan szegények a szülők, hogy szinte enniük sincs mit. Azt is tudta, hogy ha a kislány megkapja a megígért botütést, talán bele is hal, de a szavát nem másíthatta meg. Kihívta a kislányt, aki reszketve és sírva kiment. Majd a tanító jobb kezébe fogva a botot, a saját kinyújtott bal tenyerébe csapott teljes erejéből. Egyik ütés a másik után. A gyerekek látták, hogy már vér folyik a tanító kezéből, és kiáltoztak, hogy hagyja abba, de ő nem hagyta abba, amíg mind a huszonöt botütést rá nem mérte a tenyerére. Utána így szólt a gyerekekhez: ugye tudjátok, hogyha ez a szegény kislány kapja ezt a büntetést, meghal. De a bűnt meg kell büntetni. Hát ezt tette Isten, aki tudta, hogy az ember örökre elvész, ha megkapja a bűneiért járó büntetést.
Ezért Ő maga állt a bűnös ember helyére, és magára vette valamennyiünk bűnét, Ő viselte el a büntetést. Ő halt meg azért, hogy mi élhessünk. A gyermekek most értették meg, hogy miről beszélt nekik a tanítójuk, és sírva borultak az Úr elé. Az egész osztály befogadta az Úr Jézust személyes megváltójának. 

Egy elsőre nagyon megrendítő fiktív történet. És sokadjára is az, ha nem veszünk egy mély levegőt, és nem lassítunk be. Kérlek, mielőtt tovább megyünk, olvasd el még egyszer, kicsit lassabban, közben figyelj magadra is, és a szövegre is, jól megfigyelve az egyes részek hatását magadon. Kicsit vonatkoztass most el attól, hogy miről akar szólni a szöveg, és csak önmagában vizsgáld, mintha egy Andersen mese lenne mondjuk. 

Bennem például a következő dolgok fogalmazódtak meg a mesével kapcsolatban: Egy háborús helyzetben, ahol a szereplők kiszolgáltatottak, miért erőszakkal próbálja a tanár megőrizni a rendet? Miért büntetéssel oltja be az osztályt, azt az organizmust, aminek épp arra volna szüksége, hogy a szervezeten belül a diákok, a sejtek közösen működjenek, hogy átvészeljék az iszonyatos körülményeket? Ráadásul a kislány cselekedete sem erkölcsileg fekete-fehér. Az étel ellopása egy elkeseredett döntés volt az életben maradásért, és még ha maga a lopás bűn is, ilyen körülmények között, figyelembe véve, hogy a gyermekekben az összetartást kell erősíteni, helyesebb lett volna az empátia és a nyílt kommunikáció erősítése. Megkockáztatom azt is, hogy valamennyien az osztályból ugyanolyan fizikai állapotban lehettek, mint a kislány, így eleve ki kellett volna zárni az ötletet, hogy erőszakkal válaszoljon a lopásra. A tanító döntése túlságosan hideg és következetes, sokkal inkább hasonlít egy robot döntéséhez, ami egyszerű ha-akkor művelettel operál, mint egy emberéhez, aki érez is, és figyelembe vesz empátiából fakadó szempontokat. A szív teljes hiányában, kizárólag aggyal dolgozott, ami szerintem nem mondható el Jézusról. Ha ez a példa alkalmas a helyettes engesztelő áldozat bemutatására, akkor a tanár, vagyis Isten sokkal inkább a náci gépezet metaforája, ami figyelmen kívül hagyja az embert, mint érző, gondolkodó, törékeny lényt, aki formálható, és csak arra összpontosít, hogy a gépezettel szembeni árulásra milyen szankcióval reagáljon. Ezután pedig már csak merő hatásvadászat az önkínzás lefestése, az érzelmi erőszak tökéletes allegóriája, a minden bántalmazó családban klasszikus: "Látod, mit teszel apával?" mondatnak egy magasabb szintre emelése, mielőtt a részeg családfő érvényesíti dominanciáját, csak most már magán, evvel keltve jogtalanul bűntudatot az "oktalan kölykében". 
nazi_donald.gif
Gondolom vannak köztetek olyanok, akik kedvelik ezt a kis történetet. Sajnálom, ha felkavartam a hozzá fűződő érzéseidet, de nem akarom elhinni, hogy Jézus életművével akármelyik ponton is egybevág ez a történet. Ha így volna, akkor a helyettes engesztelő áldozat nem is érintene minket igazán, hiszen azt jelentené, hogy Isten felcseszi magát a bűneinken, majd azért, hogy ne essen csorba a méltóságán, de rendezve is legyen a sérelme, kitölti a haragját magán, hogy azután azt mondhassa, "na jó, megenyhültem, most már újra lehetünk barátok". Ezt csak megmosolyogni tudom, vagy arra gondolni, hogy ebben a barátomban sok minden nincs még a helyén, ami az érzelmi és értelmi érettséget illeti, és inkább együtt éreznem kéne vele, megmutatni, hogy lehet másképp is, mint bedurcázni, majd úgy tenni, mintha még ő tett volna szívességet avval, hogy megbékült. Nem tudom komolyan venni ebben a helyzetben, hogy ártottam neki, mert elfedi az egészet a hatalmas egója, amiből olyan érzések fakadnak a jogos sérelmén túl, amikért már nem lehetek felelős. 
tumblr_lsw0nrpe4m1qzfsnio1_500.jpg
Ugye nem ezt jelenti a helyettes engesztelő áldozat? Én azt gondolom, nem. Nyugtass meg, hogy egyet értesz velem. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr9412280885

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Felelős vagyok az eredendő bűn miatt? 2017.02.23. 10:05:08

Évek óta foglalkoztat az eredendő bűn. Keresztény lévén hiszek az Ádám bűne miatt világba jövő bűnben. Ha nem hinnék már nem is lennék keresztény, hiszen Krisztus azért jött, hogy bűneinktől megváltson bennünket. Tehát a kereszténységem alapja a Kriszt...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2017.02.23. 10:02:13

A hagyományos megváltástan több sebből vérzik. Ráadásul ahelyett, hogy megválaszolná a kérdéseket, inkább kibővíti azok számát. Személyes véleményem az, hogy a megváltástan Isten tesz bűnössé, kegyetlenné,igazságtalanná és butává. Egy kisgyerek is találna jobb megoldást a bűnök eltüntetésére. Egy mindenható ne érné fel egy egyszerű ember igazságérzetét?

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő