Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Legkisebb közös többszörös, legnagyobb közös osztó

A világon minden ember valamilyen eszme szerint éli az életét. Vallásos, spirituális, ateista, ilyen-olyan életfilozófiával, elvek halmazával dolgozó, ésatöbbi. Ez önmagában nem baj, még ha az embernek fáj is elfogadnia, hogy rendszerekben gondolkodik. Azért fáj, mert a fejekben a rendszer korlátoltságot és fatalizmust jelent, amiben van is igazság, hiszen vannak ilyenek is. Ezért kijavítom magam, és inkább dinamikus rendszerről beszélek. A dinamikus rendszer nem csak elvek szerint élést jelent, hanem folyton építkezik is, alakítja magát. Az igazi szabadság nem a rendszerünk vak letagadásából következik, az semmiben nem különbözik a zárt rendszerben gondolkodástól. A szabadság onnan kezdődik, hogy elfogadom a rendszeremet, és azt is, hogy azon túl még van egy egész világ, és bármikor bővülhetnek az ismereteim, elképzeléseim. Dinamikus rendszerekben mozgunk, és gyarapítjuk egymásét.
0dc508f8915563248e7cb50e3e1f7508.jpg

Nem ez az egyetlen közös az emberekben. Vannak még olyan közös dolgok, amik gyarapítják egymást. Ilyen az empátia, az emberi méltóság, a tisztelet, a közös teherviselés, a segítségnyújtás, a lelki támasz, a támogatás, a kedvesség, a bizalom, a megbízhatóság, és még sorolhatnám. Ezek mind olyan alapvető dolgok, amik a nagyátlag legkisebb közös többszörösei. Ezek mindenféle vallástól vagy életfilozófiától függetlenül az emberi természet részei.
enhanced-buzz-20779-1386224119-4.jpg

És ezek között a legfontosabb, mindennek az alapja a szeretet. Ezért gondolom azt, hogy Jézus nem egy vallást alapított, hanem az embert hívta elő belőlünk. Ő egy teljesen új nézőpontot hozott be a vallásos/spirituális gondolkodásba. A "népek Isteneit" lecserélte a "mindenki Istenével", és a szeretetről úgy beszélt, mint legáltalánosabb isteni erőről az emberek közt. Egymás analógiájaként használta ezeket, evvel éreztetve, hogy Isten és a szeretet sokkal alapvetőbb, mint bármilyen rendszer, legyen az zárt, vagy dinamikus, amit az ember fabrikál.
feminism.jpg

De vannak olyan közös vonásaink is, amik megosztanak minket. Az önzőség, a másik figyelmen kívül hagyása, az erőszak, a gyűlölet, az elfogultság, kirekesztés, bizalmatlanság, hiteltelenség, elzárkózás, fanatizmus, hazugság, önhittség, és még sorolhatnám. A nagyátlag legalapvetőbb, legnagyobb közös osztói. Ezek is mindenféle vallástól vagy életfilozófiától függetlenül az emberi természet részei.
sculptre.jpg

És az egyik legnagyobb közös osztónk a démonizálás. Amikor bezárjuk a kapuinkat, és a várfalon belülről lövöldözünk a másikra. Eldöntjük, hogy mit gondoljunk a másikról megértési próbálkozás nélkül, és az alapján ítéljük meg a rendszerét, és őt magát. Könnyen képesek vagyunk olyan ellenséggé formálni magunkban a másikat, vagy más csoportokat, ami veszélyt, kárt jelent számunkra. Így lesz az iszlámból terrorizmus, a kereszténységből bigott erőszakos térítgetés, a másik autóvezetőből szőkenő, a postán mögöttünk sorban állóból tolakodó, a pénztárnál előttünk levőből szarakodó, ésígytovább. (Ugyanevvel a technikával tudunk isteníteni is, így lesz a buddhizmusból arany, az ezotériából nyitottság, az ateizmusból felvilágosult gondolkodás...)  "A pokol a másik ember", állapítja meg J. P. Sartre Zárt tárgyalás c. színdarabjában, amikor puszta dologként tekintünk a másikra, asztalsarokként, ami a lábujjunk ellensége.
letoltes.jpg

Én személy szerint azt gondolom, hogy a legnagyobb közös osztó nem valóság, hanem csupán állapot. Olyan, ami bármelyikünkkel megtörténhet, és bármennyi ideig tarthat, de nem örökké. A legkisebb közös többszörös pedig képes túllépni a legnagyobb közös osztón. Ahogyan a szervezet is csak akkor marad fenn, ha fejleszti magát, a szellem akkor nem marad halott, ha gyarapodik, a rendszerünk is onnantól nem poshaszt, hogy megnyitjuk kapuinkat az ismeretlen felé. Ha hagyunk életteret magunkban a dinamizmusnak, szükségszerűen adunk életteret a zártság állapotának is, hogy felengedjen. Bennünk és másokban is.
jesus-nazi.png

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr7112075161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő