Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - amint fent, úgy lent, amint kint, úgy bent

2017. február 10. - László Dávid

Van az igazság, és van a valóság. Ez a kettő különbözik. Az igazság egy, örök, változatlan, az minden, ami kinyilvánítja magát. Ami bennem megnyilvánul belőle, az pedig a valóság. Az én valóságom. A te valóságod. Az igazság része, de nem egésze. Az egy lehasítása sokká. A benyomásaim, és a gondolataim. Amennyit láthatok tükör által homályosan. Objektív-szubjektív.

Van a gondolat, és van a szó. Ez a kettő különbözik. A gondolat összetett, komplex, elvont, összefügg sok mással. Amit elmondok a másiknak belőle, azok a szavak. Kényszerdefiniált töredékek. Minden szó mindenkinek mást jelent, ezért muszáj jól körülmagyaráznunk őket, hogy csökkentsük az elbeszélést egymás mellett. Ezt nagyon sokan tévesen visszavezetik a gondolatra is. Hogy a gondolatok is így dobozolhatóak. Pedig a gondolatok sokkal inkább intuitívak, mint logikusak. 

Van az összképlátás és az éleslátás. Ez a kettő különbözik. Az egyik a lehasított dolgokat szemléli, a másik a világban zajló mintákat, összefüggéseket. Az esti város képe távolról gyönyörű elmosódott impresszionista festmény hatását kelti. Szép, mert minden apró részlet egy egésszé olvad. Lentről, a város egyik utcájából minden olyan nagy. Minden olyan fontos. Minden részlet, minden pillanat pezsgő. Szép, mert minden számít.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4112245600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.