Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Mondvacsinált feminizmus

2017. február 09. - László Dávid

Egyik este épp hazafelé tartottam egy próbáról, felszálltam a villamosra, kinéztem egy helyet, amire levetettem magam, és bámultam ki a fejemből. Velem szemben egy kormányplakát hirdetett valamit arról, hogy milyen jó most Magyarországnak. A képen egy négytagú család szerepelt, apa, anya és két lány. Nem figyeltem a szöveget, meggyőződésem, hogy így is el tudnám mondani, ha nem is azokkal a szavakkal, hiszen nem olvastam őket, hogy mi volt a plakáton. A kép kompozíciója fogott meg. A készítő ügyesen megtalálta a szimmetria és a természetes rendezetlenség között az esztétikus metszetet. Kissé csálé rombusz alakban helyezkedtek el a szereplők, az apa volt a rombusz felső csúcsán, tőle kissé nézői jobbra az alsó csúcson az anya, két oldalán pedig magasságukhoz képest a lányaik. Harmonikus család egy harmonikus országban. Közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem érti meg annyi ismerősöm, meg annyi más ember, hogy miért van létjogosultsága még a feminizmusnak.
image011.png

Én feminista vagyok, így azt hiszem, jogot formálhatok arra, hogy definiáljam, mi is (legalábbis számomra) a feminizmus. A feminizmus egy eszköz a nemek egyenjogúságára és egyenrangúságára, vagyis egy nemileg egyenjogú és rangú világban nincs szükség feminizmusra. A mi korunkban azonban nem a feminizmus, hanem még mindig az egyenrangúság, ami mondvacsinált. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a feminizmus rá akarja erőltetni a nőkre, hogy férfi módra éljenek, és ne szüljenek gyereket, ne vezessenek háztartást. Ez nem igaz. A feministák azt szeretnék, hogy a nő maga döntse el, gyermeket akar, vagy karriert, vagy akár mindkettőt.

Szeretném, ha mind megértenétek:

Nem akarok egy olyan társadalomban élni, amelyikben utána fütyülnek a nőknek éjszaka, meg azt kiabálják nekik, hogy "de kinyalnálak, olyan szép vagy". Nem akarom, hogy egy állásinterjún előjöjjön az a kérdés, ha nő az alany, hogy tervez-e a közeljövőben gyermeket szülni. Nem akarom, hogy ez számítson. Én is akarok szülési szabadságot, mert a gyermekemmel akarok lenni, amikor kialakul a szülei felé az ősbizalom. Azt akarom, hogy egy meghirdetett pozíciót az kapjon meg, akinek a legjobbak a kompetenciái rá, akiben ég a vágy, hogy ott dolgozzon, függetlenül attól, milyen nemű. Én is ki akarom venni a részem a házimunkából, és nem okoz majd farokzsugorodást, ha a feleségem többet keresne nálam. Keressen annyit, amennyit az ő pozíciójában a férfiak. Legyen lehetősége az önfejlesztésre, a ranglétrán való feljebbjutásra, akár a férfiaknak. Azt akarom, hogy a hatóságok komolyabban vegyék a nemi erőszakos és a családon belüli erőszakos bűncselekményeket, függetlenül attól, milyen nemű az elkövető. Nem akarom hallani a hülye lakatos-kulcsos példát arra, hogy miért király a férfi, és miért kurva a nő. Faszikáim, ha lefekszetek egy sor nővel, ribancok vagytok ti is! Ennyi. Elegem van abból, hogy a fogkrémtől az elektronikai berendezéseken át a teszkós utalványig mindent félmeztelen nők reklámoznak. Hogy ezzel keltenek megfelelési kényszert a nőkben, és gerjedelmet a férfiakban a last minute repjegyek iránt. Gusztustalan, hogy a nők szopással intézik el a fizetett szabadságot, a férfiak pedig ezért akarnak vezető pozícióba kerülni. Nem akarom azt hallani egy nőtől, aki a kezembe nyomja a mobilját, vagy a festékes vödröt, hogy ehhez a férfiak értenek, csináljam meg én, addig ő süt egy süteményt. Én is tudok sütni, és ő is ki tudja venni az aksit a telefonból, hogy újraindítsa. Bekaphatja az, aki lebuziz engem, vagy lánynak nevez, amiért sokat sírok. Mind nőies férfiak és férfias nők vagyunk, csak eltérően áramlanak bennünk a feminin és maszkulin energiák. Én gyakran elérzékenyülök, van olyan nőismerősöm, aki meg nem tud sírni. Ez nem szégyellnivaló, ez tény. 

A feminizmus nem arról szól, hogy legyünk nemtelenek. Nem azt akarják a feministák, hogy ezentúl a női szerepeket a színházakban férfiak játsszák, vagy hogy a betonkeverőt a nők tologassák. Az egyenlő bánásmód nem jelenti azt, hogy nem vehetjük figyelembe az eltérő fizikai, szellemi, esztétikai, biológiai különbségeket. Azt jelenti, hogy ezek a különbségek nem onnantól differenciálódnak, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk. Az egy szempont, nem kiindulópont. Egy férfi nem játszhatja el Izoldát, vagy énekelheti a Piangerot, mert azokat nőkre írták, de lehet óvóbácsi, vagy takarító. Egy nő nem tud samuval falat dönteni, vagy nem lehet Tybalt, de lehet egy ország vezetője, vagy buszsofőr.
2_what_s-wrong-with-feminism.jpg

Mihamarabb szeretném megemlíteni, hogy elismerem, vannak olyanok, akik a feminizmus álcáját használják, hogy érvényre juttassák matriarchális elképzeléseiket, de ezek és a feminizmus közé egyenlőséget tenni éppolyan ostobaság, mint a bigottakkal és fundamentalistákkal azonosítani a kereszténységet, vagy a szélsőségesekkel a konzervativizmust, liberalizmust.

Visszatérve, az előbbi felsorolást a problémákkal még sorolhatnám, de ezek mind csak felszíni problémák. Következmények. Úgyhogy kitérnék egy kicsit a hímsovinizmus metafizikájára. Mert a probléma, ami miatt még mindig szükség van feminizmusra olyan, akár a majomkenyérfamag. Apró, és ha nem gyomláljuk ki időben, óriásira nő, és szétroppantja a földet. Ezek a magok pedig elvont dolgok. Minták.

Az olyan, társadalmunkba "begyógyult" szavak, mint a katonadolog, az állj a töködre, a picsafüst, az olyan idoljaink, mint Barbi, vagy James Bond, vagy a fent említett kép, ami máshogy nem is nézhetne ki, mint aminek az elrendezéséből egyértelműen sugároznia kell a családfő, a szellemi vezető, az atya képének a férfiból, vagy olyan apróságok, hogy egy kislánynak többet elnézünk, egy árnyalattal nyájasabban beszélünk hozzá, mint a kisfiúkhoz, vagy egy autó bizonytalan használatából egyből női sofőrre következtetünk, és még ezer másik dolog mind olyan szellemi magok, amik a korral nőve gazként fojtják meg az egyenlőség igazi megvalósulását. És ameddig a fasz szó egy gyakran ismételt obszcén humorforrás, addig a pina egy becsmérlés. Már ez millió dolgot elmond, és elindít.

És akármennyire is megbotránkoztató lesz ez, kedves olvasóm, a nők elleni erőszak legitimálása nem avval kezdődik, hogy azt mondják, "nem kellett volna olyan kirívóan felöltöznie", az csak a legitimáció fenntartása. Ott kezdődik, hogy a szülő azt mondja a kislánynak, hogy mindig legyen kedves, megértő és jó, mert a lányok ilyenek. A fiúk meg legyenek harciasak, vigyék végbe az akaratukat, ne legyenek anyámasszonykatonái.
letoltes.jpg
Igazán nem értem, miért féltik a hagyományos családmodellt azok, akik a feminizmusra rásütik, hogy élethazugság, ha pedig keresztények, akkor hogy nem biblikus, libsi értékrelativista maszlag, amivel megakarják szüntetni a természetes vagy Isten szerinti családmodellt. A feminizmus az ember rendszerszintű szerveződésének szükségszerű velejárója, a működést optimalizáló segédprogram. Hasonlóan a többi eszmei rendszerhez akkor működőképes, ha ezek az eszmék egymást kontrollálják, de szabadságot is hagynak a szerveződés fejlesztésére. Ami pedig a transzcendensre hivatkozást illeti, én azoknak a táborát erősítem, akik szerint a Biblia Istentől ihletett, de írásos jellege és időbelisége miatt elkerülhetetlen volt, hogy korszakos narratívák is belekerüljenek. Ilyennek tartom a hagyományos nemi szerepeket. És van annyi történészi vénám, hogy ne állítsam felelőtlenül, volt olyan korszak, amikor szükségszerű volt a nemi szerepek ilyen konkrét meghatározása, lekorlátozása. De a történelemszemléletünk teleszkópikus méretén állítva láthatjuk, a kollektívák hogyan alakulnak, és foltozgatják magukat. A mostani kor pedig annyiban más, hogy szerintem bőven van hely benne azoknak, akik a korunkhoz képest hagyományosnak nevezett modellt választják, és azoknak is, akik azt maguk megerőszakolásának éreznék, és másként rendeznék be a modelljüket. 

Szeretnélek arra buzdítani titeket, hogy figyeljétek azokat a káros mintákat, amik meggátolják a kollektívánk fejlődését. A rendszerhibákat, az anomáliákat, amik visszavetik a program hatékonyságát. És küldjetek rá vírusirtót, ne adjátok tovább őket. Persze úgyis ki fognak idővel kopni, de fájdalmasabb lesz a későbbi koroknak, ahogyan fájdalmas most nekünk a bőrszín szerinti megkülönböztetés üszkös maradványaival küzdeni. 

 

Köszönöm a figyelmed!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2612239446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.