Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Mondvacsinált feminizmus

Egyik este épp hazafelé tartottam egy próbáról, felszálltam a villamosra, kinéztem egy helyet, amire levetettem magam, és bámultam ki a fejemből. Velem szemben egy kormányplakát hirdetett valamit arról, hogy milyen jó most Magyarországnak. A képen egy négytagú család szerepelt, apa, anya és két lány. Nem figyeltem a szöveget, meggyőződésem, hogy így is el tudnám mondani, ha nem is azokkal a szavakkal, hiszen nem olvastam őket, hogy mi volt a plakáton. A kép kompozíciója fogott meg. A készítő ügyesen megtalálta a szimmetria és a természetes rendezetlenség között az esztétikus metszetet. Kissé csálé rombusz alakban helyezkedtek el a szereplők, az apa volt a rombusz felső csúcsán, tőle kissé nézői jobbra az alsó csúcson az anya, két oldalán pedig magasságukhoz képest a lányaik. Harmonikus család egy harmonikus országban. Közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem érti meg annyi ismerősöm, meg annyi más ember, hogy miért van létjogosultsága még a feminizmusnak.
image011.png

Én feminista vagyok, így azt hiszem, jogot formálhatok arra, hogy definiáljam, mi is (legalábbis számomra) a feminizmus. A feminizmus egy eszköz a nemek egyenjogúságára és egyenrangúságára, vagyis egy nemileg egyenjogú és rangú világban nincs szükség feminizmusra. A mi korunkban azonban nem a feminizmus, hanem még mindig az egyenrangúság, ami mondvacsinált. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a feminizmus rá akarja erőltetni a nőkre, hogy férfi módra éljenek, és ne szüljenek gyereket, ne vezessenek háztartást. Ez nem igaz. A feministák azt szeretnék, hogy a nő maga döntse el, gyermeket akar, vagy karriert, vagy akár mindkettőt.

Szeretném, ha mind megértenétek:

Nem akarok egy olyan társadalomban élni, amelyikben utána fütyülnek a nőknek éjszaka, meg azt kiabálják nekik, hogy "de kinyalnálak, olyan szép vagy". Nem akarom, hogy egy állásinterjún előjöjjön az a kérdés, ha nő az alany, hogy tervez-e a közeljövőben gyermeket szülni. Nem akarom, hogy ez számítson. Én is akarok szülési szabadságot, mert a gyermekemmel akarok lenni, amikor kialakul a szülei felé az ősbizalom. Azt akarom, hogy egy meghirdetett pozíciót az kapjon meg, akinek a legjobbak a kompetenciái rá, akiben ég a vágy, hogy ott dolgozzon, függetlenül attól, milyen nemű. Én is ki akarom venni a részem a házimunkából, és nem okoz majd farokzsugorodást, ha a feleségem többet keresne nálam. Keressen annyit, amennyit az ő pozíciójában a férfiak. Legyen lehetősége az önfejlesztésre, a ranglétrán való feljebbjutásra, akár a férfiaknak. Azt akarom, hogy a hatóságok komolyabban vegyék a nemi erőszakos és a családon belüli erőszakos bűncselekményeket, függetlenül attól, milyen nemű az elkövető. Nem akarom hallani a hülye lakatos-kulcsos példát arra, hogy miért király a férfi, és miért kurva a nő. Faszikáim, ha lefekszetek egy sor nővel, ribancok vagytok ti is! Ennyi. Elegem van abból, hogy a fogkrémtől az elektronikai berendezéseken át a teszkós utalványig mindent félmeztelen nők reklámoznak. Hogy ezzel keltenek megfelelési kényszert a nőkben, és gerjedelmet a férfiakban a last minute repjegyek iránt. Gusztustalan, hogy a nők szopással intézik el a fizetett szabadságot, a férfiak pedig ezért akarnak vezető pozícióba kerülni. Nem akarom azt hallani egy nőtől, aki a kezembe nyomja a mobilját, vagy a festékes vödröt, hogy ehhez a férfiak értenek, csináljam meg én, addig ő süt egy süteményt. Én is tudok sütni, és ő is ki tudja venni az aksit a telefonból, hogy újraindítsa. Bekaphatja az, aki lebuziz engem, vagy lánynak nevez, amiért sokat sírok. Mind nőies férfiak és férfias nők vagyunk, csak eltérően áramlanak bennünk a feminin és maszkulin energiák. Én gyakran elérzékenyülök, van olyan nőismerősöm, aki meg nem tud sírni. Ez nem szégyellnivaló, ez tény. 

A feminizmus nem arról szól, hogy legyünk nemtelenek. Nem azt akarják a feministák, hogy ezentúl a női szerepeket a színházakban férfiak játsszák, vagy hogy a betonkeverőt a nők tologassák. Az egyenlő bánásmód nem jelenti azt, hogy nem vehetjük figyelembe az eltérő fizikai, szellemi, esztétikai, biológiai különbségeket. Azt jelenti, hogy ezek a különbségek nem onnantól differenciálódnak, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk. Az egy szempont, nem kiindulópont. Egy férfi nem játszhatja el Izoldát, vagy énekelheti a Piangerot, mert azokat nőkre írták, de lehet óvóbácsi, vagy takarító. Egy nő nem tud samuval falat dönteni, vagy nem lehet Tybalt, de lehet egy ország vezetője, vagy buszsofőr.
2_what_s-wrong-with-feminism.jpg

Mihamarabb szeretném megemlíteni, hogy elismerem, vannak olyanok, akik a feminizmus álcáját használják, hogy érvényre juttassák matriarchális elképzeléseiket, de ezek és a feminizmus közé egyenlőséget tenni éppolyan ostobaság, mint a bigottakkal és fundamentalistákkal azonosítani a kereszténységet, vagy a szélsőségesekkel a konzervativizmust, liberalizmust.

Visszatérve, az előbbi felsorolást a problémákkal még sorolhatnám, de ezek mind csak felszíni problémák. Következmények. Úgyhogy kitérnék egy kicsit a hímsovinizmus metafizikájára. Mert a probléma, ami miatt még mindig szükség van feminizmusra olyan, akár a majomkenyérfamag. Apró, és ha nem gyomláljuk ki időben, óriásira nő, és szétroppantja a földet. Ezek a magok pedig elvont dolgok. Minták.

Az olyan, társadalmunkba "begyógyult" szavak, mint a katonadolog, az állj a töködre, a picsafüst, az olyan idoljaink, mint Barbi, vagy James Bond, vagy a fent említett kép, ami máshogy nem is nézhetne ki, mint aminek az elrendezéséből egyértelműen sugároznia kell a családfő, a szellemi vezető, az atya képének a férfiból, vagy olyan apróságok, hogy egy kislánynak többet elnézünk, egy árnyalattal nyájasabban beszélünk hozzá, mint a kisfiúkhoz, vagy egy autó bizonytalan használatából egyből női sofőrre következtetünk, és még ezer másik dolog mind olyan szellemi magok, amik a korral nőve gazként fojtják meg az egyenlőség igazi megvalósulását. És ameddig a fasz szó egy gyakran ismételt obszcén humorforrás, addig a pina egy becsmérlés. Már ez millió dolgot elmond, és elindít.

És akármennyire is megbotránkoztató lesz ez, kedves olvasóm, a nők elleni erőszak legitimálása nem avval kezdődik, hogy azt mondják, "nem kellett volna olyan kirívóan felöltöznie", az csak a legitimáció fenntartása. Ott kezdődik, hogy a szülő azt mondja a kislánynak, hogy mindig legyen kedves, megértő és jó, mert a lányok ilyenek. A fiúk meg legyenek harciasak, vigyék végbe az akaratukat, ne legyenek anyámasszonykatonái.
letoltes.jpg
Igazán nem értem, miért féltik a hagyományos családmodellt azok, akik a feminizmusra rásütik, hogy élethazugság, ha pedig keresztények, akkor hogy nem biblikus, libsi értékrelativista maszlag, amivel megakarják szüntetni a természetes vagy Isten szerinti családmodellt. A feminizmus az ember rendszerszintű szerveződésének szükségszerű velejárója, a működést optimalizáló segédprogram. Hasonlóan a többi eszmei rendszerhez akkor működőképes, ha ezek az eszmék egymást kontrollálják, de szabadságot is hagynak a szerveződés fejlesztésére. Ami pedig a transzcendensre hivatkozást illeti, én azoknak a táborát erősítem, akik szerint a Biblia Istentől ihletett, de írásos jellege és időbelisége miatt elkerülhetetlen volt, hogy korszakos narratívák is belekerüljenek. Ilyennek tartom a hagyományos nemi szerepeket. És van annyi történészi vénám, hogy ne állítsam felelőtlenül, volt olyan korszak, amikor szükségszerű volt a nemi szerepek ilyen konkrét meghatározása, lekorlátozása. De a történelemszemléletünk teleszkópikus méretén állítva láthatjuk, a kollektívák hogyan alakulnak, és foltozgatják magukat. A mostani kor pedig annyiban más, hogy szerintem bőven van hely benne azoknak, akik a korunkhoz képest hagyományosnak nevezett modellt választják, és azoknak is, akik azt maguk megerőszakolásának éreznék, és másként rendeznék be a modelljüket. 

Szeretnélek arra buzdítani titeket, hogy figyeljétek azokat a káros mintákat, amik meggátolják a kollektívánk fejlődését. A rendszerhibákat, az anomáliákat, amik visszavetik a program hatékonyságát. És küldjetek rá vírusirtót, ne adjátok tovább őket. Persze úgyis ki fognak idővel kopni, de fájdalmasabb lesz a későbbi koroknak, ahogyan fájdalmas most nekünk a bőrszín szerinti megkülönböztetés üszkös maradványaival küzdeni. 

 

Köszönöm a figyelmed!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2012239446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő