Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - Célvezérelt önreflexió

2017. február 08. - László Dávid

Megállni. Elgondolkodni magamon, azon, ami most körülvesz, amit eddig felszedtem, ami meghatároz. Az életemen, a helyzetemen, a dolgaimon. És magamon. Azon az énen, akikre ezek a dolgok mind hatottak, és hatnak, de aki ezen dolgok alatt vagyok. Csupaszon, önmagában. Megvizsgálni a magábanvalómat, majd azt, ami ebből kisugárzik a világ felé, a személyiségem megnyilvánulásait, reflexióit a világra. A jelenlétemet. Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Nem értékelni, ítélkezni magam felett, azt eleget teszem minden nap. Azt is olyan rendszerben, melynek értékpontjai folyamatosan változnak, nem objektív mércék, tartósságuk, vonzóságuk másokból sugárzó jelenléteken alapulnak. Mások erős jelenlétének tükrében értékelem és alakítom magam nap mint nap. Saját jelenlétem erősségét is mások reflexióinak tükrében próbálom megismerni. Nehéz találni objektív viszonyítási pontokat ebben a folyamatosan pulzáló jelenlétkavalkádban, reflexiótengerben. Ezért olyan fontos a magábanvalónak kapaszkodnia egy eszmébe. Egy mintába, amit meglát a világ összefüggéseiben. A fejlődőképes ember magábanvalóját és jelenlétét ehhez az eszméhez igazítja, ennek az összefüggésrendszernek a tengelyén helyezi el magát, látja, honnan jött és hova akar tartani. És ha más eszmékkel összevetve ebben az eszmében meglátom a , a szép, az igaz, végső soron az egy felé vezető utat, akkor haladni rajta. Szerintem ilyen a célvezérelt önreflexió. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3012236604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.