Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Véget ért a hősök kora

Ismeritek Takezo Kensei történetét?

Réges rég Japánt a rettegett Fehér Szakáll tartotta rémuralma alatt. A császárt és a hercegnőt fogságban tartva kormányozta helyettük a birodalmat, és senki nem mert szembeszállni hatalmas erejével. Egy napon az egyik kis faluban élő szamuráj, Takezo Kensei megunta a zsarnokoskodást, és elszánta magát, hogy végez Fehér Szakállal. Felment a Kiso Hegyre, ahol a legendás sárkány élt, aki mindent tudott, és leborulva előtte megkérte, tanítsa ki őt, hogy a legjobb kardforgató legyen a világon. A sárkány eleget tett a kérésnek, avval a feltétellel, hogy később Kenseinek adnia kell valamit a tanításért cserébe. Miután a tréning véget ért, Kensei elment a palotába, majd egy hosszú küzdelem után végzett Fehér Szakállal. Japán újra szabad volt, és a császár hálából a hercegnő kezét kínálta Kenseinek. Azt mondják, a történelem legszebb esküvőjét rendezték meg akkor. A fogadalomtétel közben azonban váratlanul betoppant a Kiso hegy sárkánya. A Kenseiel kötött alkut jött behajtani. A tanításért cserébe a hercegnő kezét kérte váltságul. Kensei végtelenül elszomorodott, mert a sárkánnyal ő sem szállhatott szembe. Odaállt hát elé, és alkut ajánlott neki. A sárkány belement, mire Kensei elővette a kardját, kivágta a saját szívét, majd a sárkány kezébe adta, és holtan esett össze. Így mentette meg Kensei Japánt és a hercegnőt. 

250px-kensei_and_the_dragon_portal.jpg

Szép történet egy hősről, aki az életét adta a birodalomért, és a szerelméért. Romantikus hős, aki mindent feláldozott. Kár, hogy manapság már nincsenek ilyen hősök. A régi szép idők, amiket még Bárdok dalaiból ismerünk. Pedig most is járnak köztünk ilyen hősök. Szülők, akik minden erejüket a gyermeküknek szentelnek, tanárok, akik semmijüket nem sajnálják, hogy gazdaságilag elhanyagolt oktatási körülmények között a diákok maximális támogatás mellett tanulhassanak, munkások, akik minimálbérért cipelik a társadalmunkat a hátukon, orvosok és ápolók, akik a létszámhiány miatt hosszú műszakokban dolgoznak, hogy mentsék az életünket, aktivisták, akik különböző nélkülözött, elnyomott, segítségre szoruló rétegeken segítenek, és sorolhatnám. Korunk hőseinek nincs természetfeletti ereje, tudása, hatalma, mégis képesek olyan áldozatokra, amikkel valamennyiünk életét változtatják meg anélkül, hogy tudomást vennénk róluk. Az ő hőstetteiket nem éneklik Bárdok, pedig emberfeletti dolgokat visznek végbe. Hétköznapi csodákat tesznek.

Mert igenis csoda, ha egy egyedülálló, gyári munkás anya a 10 órás műszakja után még tud energiát szentelni a három gyerekére, akiket különórákra visz, hogy tehetségesebbek és sikeresebbek legyenek. Csoda, amikor egy aneszteziológus a dupla műszakja végén is hibátlanul altat egy karambolban életveszélyes sérülést szenvedett sürgős esetet, csoda, amikor egy tanár nem törődve a saját életével kimenti a gyermeket az égő buszból, aki egy órával ezelőtt még utálta őt, amiért ráparancsolt, hogy ne rendetlenkedjen, amíg utaznak, csoda, amikor sikerül minden bürokratikus és környezeti nehézség ellenére egy tál meleg étellel meg egy pokróccal megmenteni egy hajléktalannak vagy egy lebombázott területről kimenekített gyermeknek az életét.

Gyakran mondják az első vagy második világ középosztálybeli értelmiségijei, akik szeretnék megcáfolni egy természetfeletti erő létét, hogy "hol van Isten ilyenkor? Hol van Ő, mikor tragédia történik?" Egy nálam sokkal okosabb ember egyszer visszakérdezett: "Hol van az ember? Hol van a társadalom krémje, amikor sokak hiányt, nélkülözést, tragédiát szenvednek?"

Mert Isten nem egy kaporszakállú öreg, aki hatalmas kezével lenyúl a felhők közül, és elkapja a golyókat, vagy visszatartja a tüzet, vagy betakarja az elesettet. Isten az az erő, ami tovább viszi az anyát, ami éberen tartja az altatóorvost, ami megerősíti a tanárt, ami kitartást ad az aktivistának. Ez az Isten. Az odaadás, a szeretet, ami hajt belülről, hogy csodákat vigyünk véghez.
handearth.jpg

Hősök mindig is voltak és lesznek közöttünk. A kérdés, ha már mi nem vagyunk azok, legalább meg tudjuk-e becsülni őket? Hálásak tudunk-e lenni értük? Azokért, akik életüket adják értünk, és akikből ezért csoda virágzik ki. Az nyugtasson meg, hogy ha már mi, első és második világbeli középosztálybeli értelmiségiek túlságosan el vagyunk foglalva avval, hogy tudjuk az igazságot, és figyelmetlenül sétálunk el ezek mellett a virágok mellett, van, aki minden virágot lát, aki minden apróságot számon tart, és megőriz a szívében. Az, aki nélkül egy hajszál sem eshet le tudós fejünkről. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2112188950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő