Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - Ezerarcú Isten

2017. február 06. - László Dávid

"Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.."

Te, én, a családtagjaid, a barátaid, az idegenek, akiket utálsz, mi mind Isten képmásai vagyunk. Nem tudni, hogy azért vagyunk, hogy a Világszellem rajtunk keresztül megismerje magát, vagy azért, mert az energia, ami Benne van, túlcsordult, majd matériává és szellemmé hűlt, ahogy a vulkánból kitörő láva keményedik meg egyre távolodva a központtól, vagy önmagunkért, vagy Őérte, vagy szeretetből lettünk teremtve, esetleg mindegyik ezek közül, de vagyunk. És nem akárhogyan, képmásként. Őrá hasonlítunk. Mégis, elég gyakran, ahogy a megzavarodott sejtek kezdik el falni egymást, mi is pusztítjuk a másikat. Kollektív szellemünk különböző vallásokban hirdeti a szimbiózist, a harmóniát, de olyan nehéz figyelni rá. Mustármagnyi remény, ami életünk bennünk zúgó viharától alig hallható hangon suttogja ezt a szimbiózist, ezt a harmóniát. Az érett ember tudatossága az elcsendesedés, hogy a hang kiszűrődjék a zajból. Az egész része vagy, akár egy sejt része a testnek, mely magában hordozza a test teljes térképét. És ez a térkép azt suttogja, hogy szeress. Életed benned zúgó viharától így leszel szabad.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Reményik Sándor - Istenarc

 

Keresd Isten képmásait a világban. 
Keresd a helyed, mint Isten képmása a világban.
Mutasd meg Isten képmását a világnak.

nurturing-hands.jpg

Köszönöm a figyelmed.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr7911972426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.