Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Randim van magammal, az élet addig megvár

Monumentális gondolataim manifesztációi, melyek mondatok formájában realizálódnak limitált mentális képességeid számára nem mind akceptábilisak. Dialógusunk kontinuitása így megszakad. Nem jön létre az argumentumok szintézise...

Most gondolom sűrűn pislogsz, kedves olvasóm, miközben próbálod értelmezni az előbbi mondatot, ami a magyar Mátrix paródiából, a Vektorból származik. Noha a Vektor Építészének (a paródiában a "Bölcsész") monológja egy értelmes körmondat idegen szavakkal teletűzdelve, aminek a filmben nincs igazán jelentősége, magát a mondat jelentését, hogy "nem vagy elég okos, hogy beszédpartnerek legyünk", valamint megfogalmazását tekintve az élettől is valami ilyesmire számítunk. 

dontes.png

Mert így vagyunk mi a nagybetűs Élettel: Javarészt nem értjük, miért úgy alakul, ahogy, még azon igyekezetünk ellenére sem, hogy megpróbáljuk magunkkal elhitetni, egészében kontrolláljuk azt. "Te irányítod az életed. Az leszel, aki lenni akarsz." Motivációs szlogeneknek hathatósak, azonban könnyen a súlyukat vesztik az első percben, hogy kidugjuk a fejünket a kis világunkból. És amikor ez megtörténik, elkezdünk azon rágódni, hogy mit kezdjünk az életünkkel, hogy miért történt meg az, ami, hogy mit tegyünk abban a helyzetben, amiben vagyunk, vajon helyesen döntöttünk akkor, és akkor, és sorolhatnám. Az egzisztencializmus remekül világított rá erre a szorongásra a lét bizonytalanságával kapcsolatban. És amikor eljutunk oda, hogy egy ponton túl már nem látunk tovább, feltör belőlünk a tehetetlenségérzés: "Miért ver engem a sors?"

A sors fogalmának behozatalával pedig áttoljuk a történtek felelősségét egy rajtunk kívül álló hatalomra. Átesünk egy másik végletbe, egy olyan narratívába, ahol a magunk akaratát egy törékeny, de jó szándékkal átitatott analógiára, mondjuk egy lepkére cseréljük, ami végül is hiába próbálja arrébb tolni az élet ránk mért akaratának, a sorsnak csúf, rozsdás vaskapuját, az állhatatos, kíméletlen marad, és végre hajtja rajtunk tervét, melyet szelíden tűrnünk kell. 

A sors kezében vagyok, vagy az történik, amit én akarok? Tartós érzelmi állapotunk függvényében hitegetjük hol az egyikkel, hol a másikkal magunkat. Én a magam részéről ezeket féligazságoknak tartom, végleteknek. Szerintem amit az ókori görögök fátumnak, vagyis sorsnak neveztek, az azoknak a rajtunk kívül eső folyamatoknak az összessége, ami fölött valóban nincs hatalmunk. A külvilág behatásai, ami akkor is mozgásban volna, ha mi nem léteznénk. És mi ugyan egyes személyként parányiak vagyunk, mégis állandóan hatása alatt vagyunk a külvilágnak, ugyanakkor állandóan hatással is vagyunk rá, így pedig már kölcsönhatásról kell beszéljünk. Ebben pedig óhatatlanul benne van, hogy a mi döntéseinknek, cselekedeteinknek is vannak szabad elemei, melyeket mi kontrollálunk. De vajon mennyire tudatosan tesszük ezt?

Kicsit térjünk vissza az idézetre, és a képre. Én azt gondolom, hogy ezt a viszonyt, hogy "nem vagy elég okos, hogy beszédpartnerek legyünk" tévesen helyezem magam és az élet közé. Való igaz, hogy ez a benyomásunk az élettől ránk mért sorssal szemben a fenti narratívában, azonban az élettel kapcsolatban az igazi kérdés, hogy: Mennyire vagyunk képesek harmóniában lenni azokkal a dolgokkal, amik fölött nincs hatalmunk? 

Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy lássuk, ki is ül valójában velünk szemben, "Építésznek" nevezve magát, egy tévékkel telerakott szobában, amikben vagy mi szerepelünk, vagy a szerzett benyomásaink...
Úgy sejtem, kitaláltad már: a tudattalanra gondolok. 

violin-shape.jpg

A tudattalanban érnek össze a külső behatások, impulzusok az indítékainkkal, motivációinkkal. Ez az alapja tudatos viselkedésünknek, és nála van nagyobb részben a gyeplő. Őt nem értjük igazán, ő a mi Építész énünk, akivel a beszélgetés folytonossága megszakadt. Amikor ott állunk, értetlenül, hogy hogyan is csöppentünk bele abba a helyzetbe, amibe vagyunk, ő ül a monitor előtt, nézve az életünket, gombokat nyomogatva, karokat meghúzva, irányítva minket.  És amíg a tudatos énünk igyekszik elvergődni a külső behatások általa megérthető részével, addig tudattalanunk azon dolgozik, hogy megoldja azokat a feszültségeket, amik az élmények és a motivációk között születnek. Elszenvedett sérüléseket igyekszünk feldolgozni más formákban, újra átélve pozitív végkimenetellel, revideálva vesztettségérzetünket, eszeveszetten keressük énünket, miközben szétszórjuk magunkat apró projektekbe, belefutunk újra ugyanazokba a hibákba, elvárásokat támasztunk mások felé olyan dolgokkal kapcsolatban, amik bennünk nincsenek helyén kezelve, félünk, és stratégiákat dolgozunk ki, amikkel analizálhatjuk a dolgokat, elkerülve az újabb kudarcot, önértékelési problémáinkat kivetítve leminősíthetünk dolgokat, hogy kompenzáljunk, és még sorolhatnám.

Építészünk az elménknek egy olyan motívumokkal, érzésekkel, vágyakkal, intuíciókkal, döntésekkel dolgozó misztikus bázisa, mellyel nem lehet "egyenesen" kommunikálni. Viszont ahhoz, hogy elfogadjuk az élet számunkra kontrollálhatatlan részét, és kihozzuk belőle a legtöbbet, fontos ismernünk magunkat minél jobban, amennyire csak lehetséges, hogy ne fussunk olyan köröket, melyek még jobban megterhelnek, vagy zárttá tehetnek minket. Ezért áldásos tudás a pszichológia, ami bár nem létezik régóta, egyre inkább viszi a köztudatba az önismeret fontosságát.

Önmagunk megismeréséhez pedig számos módon hozzáfoghatunk, kezdve az egyszerű beszélgetéssel másokkal, vagy magunkkal, a meditáción keresztül az imádkozásig. Megállni, magunkba mélyedni, megvizsgálni önmagunkat, cselekedeteinket, érzéseinket, gondolatainkat: "Miért érzem most ezt? , Miért gondolom így? , Miért tettem ezt vagy azt? , stb." Lehámozni a jelent, az észlelést, befogadva magunkat úgy, ahogy valójában érzünk, gondolunk, szeretnénk, elhárító mechanizmusainkkal együtt, majd azoktól mentessé válva. Amint elkezdünk harmóniára törekedni az Építésszel, oldódni kezd a diszharmóniánk az élettel is.

zen_kor.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr8912132119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2017.01.20. 07:41:26

Önmagunk megismerése ugyanolyan, mint a világ megismerése. Minél jobban megismersz valamit, annál több kérdésed lesz, és annál jobban érzékeled, hogy mennyi mindent nem tudsz. Lehet, hogy az ismeretszerzésed során sokmindent megértesz, de a nem értett dolgok száma csak nő

László Dávid 2017.01.20. 07:59:13

@sefatias: Így van, de ne siessünk ennyire előre. Szép sorban, mindig csak avval, ami éppen előttünk van. :)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2017.01.20. 08:05:15

:) Ezzel az a baj, hogy ahogy tágul a világ, nő azoknak a dolgoknak a száma, amik előttünk vannak. Így aztán nehéz választani. Néha az az érzésem, hogy nem is érdemes

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő