Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Az ember útjai kifürkészhetetlenek

Te szoktál alkudozni Istennel? Vagy ha nem hiszel egy istenségben, akkor a világgal? Te ilyen és ilyen vagy, te ezt és ezt csináltad, te így és így érzel, és ezek miatt veled ez meg az kéne történjen. Elvárást fogalmazol meg valakivel vagy valamivel szemben, és ha teljesül, akkor visszaigazolást kapsz, hogy a véleményetek egyezett evvel a valakivel/valamivel. Ha meg nem teljesül, akkor különböztek az elképzeléseitek, vagy te elszámoltad magad, elrontottál valamit, vagy ő/az nem figyel rád, vagy ő/az egy szemétláda. 

godbank.png

Valamilyen formában párbeszédet folytatsz egy magasabb erővel, akár imádkozol, akár jeleket keresel, rítusokhoz nyúlsz, kifakadsz, panaszkodsz valakinek visszaigazolást várva, körbe-körbe járkálva rágod a körmöd, vagy törökülésben kattogsz, verziókat fogalmazol meg az elvárandó dolog alakulását, kimenetelét tekintve. A vágy benned valami iránt erős, de csak légvonalban vagytok összekötve, a valóságban te is érzékeled a kacskaringós, és ezerféle elfordulási lehetőségeket nyújtó utat a vágyad és közted. Ezért aztán te, a homo spiritualis (mert valójában mind azok vagyunk) odafordulsz egy fölötted álló lényhez vagy erőhöz, és mert feltételezed benne azt a dinamizmust, szervezettséget, komplexitást, amit saját magadban, vagy a természetben tapasztalsz, ezért minden szándékod közvetíteni felé a célodat, hogy összekötötted magad légvonalban avval a dologgal. És ha már a rendes út olyan bizonytalan, akkor lesz szíves ő/az, aki mindenért felel, lezárni az elkanyarodásokat. 

És akkor te le is adtad a kérelmedet. És hát Isten, meg a világ is alapvetően nyilván embercentrikus, vagy méginkább te-centrikus, vagyis feléd fog hajlani a keze értelemszerűen. Ahogy Tevje énekli a Hegedűs a háztetőn-ben: "Száz dicsőség, Néked odafenn! - S' nekem egy kis pénz, itt lenn! "

És amikor nyertél, mert hát jóba vagytok ti a nagy rendező személlyel/erővel, dobsz egy kacsintósszmájlit. "Vágja a témát, tudja mi kell, mi a jó." A Homied... legalábbis amíg megtartja ezt a jó szokását! "De hát végülis ennek így kellett történnie, csak én már idejekorán ráéreztem. Vagy legalábbis ez volt a legvalószínűbb, és ezt ő/az is tudta jól."

Nade, amikor a kérelmet elutasítják....na az már nem kóser. "De hát mit rontottam el? Nem figyelt rám, hogy erre volt szükségem? Mást akar? És ha az nekem nem tetszik? De ennek kellett volna történnie! Vagy legalábbis ez volt a legvalószínűbb, nem látja be?" És szükségszerűen csalódsz, leértékeled magad, vagy a magasabb erőt.

italktomyself.gif

Észreveszed azt az ezredmásodpercenként váltakozó hozzáállásodat, hogy a magasabb erőnek autonomitást vagy determinisztikusságot tulajdonítasz már onnantól, hogy párbeszédet kezdtél vele? Egyszer inkább a te önállóságodhoz áll közelebb a dinamikussága, máskor inkább a természeti törvények következetességéhez. De minden ezredmásodpercben, mindkét verzióban te is, és a magasabb erő is elemei vagytok az eseménynek, amit te szeretnél. Kellékei. Az autonomitást ennek az eseménynek a keretein belül értelmezed, és ez az esemény determinálja a magasabb erőt. Egy erősen kifacsart eleve elrendelés.

Ennek a várt eseménynek a karmai közt van minden. Ezért a gondolataid, az érzéseid, a cselekedeteid és a viszonyod is a magasabb erőhöz ennek vannak alárendelve. Gondolom, te is sejted, hogy ez a szabadság-nélküliség, amiben magadat és a magasabb erőt tartod, okozza benned a türelmetlen feszültséget, hogy "na, mikor következik már be" .

Önmagában nincs probléma avval, hogy párbeszédbe keveredsz egy magasabb erővel, avval se, hogy vannak vágyaid, és avval se, hogy ezek feszültségben tartanak téged. Csakhogy a várakozás öröme nem ugyanaz, mint az elvárás beteljesedésétől való félem. Ez két különböző feszültség, és ha ezt tudod magadban azonosítani, akkor ennek a fonalán vissza tudsz kapaszkodni a párbeszéd kezdetéig, ahonnan újból elkezdheted azt, de most már a helyén kezelve a kellékeket. A kellékek ugyanis nem te vagy és a magasabb erő, hanem a vágyad, az avval való összekapcsolódásod, és a feszültség.

Ezt fontos felismerni, hogy a kezdetektől nem a vágyadnak élsz, mert szabad ember vagy, és attól még nem csak abban találhatod meg a boldogságod, hogy akkor, abban a pillanatban azért reszketsz. Ráadásul adhatnak még ennél is többet ezek a vágyak, ha nem vagy a rabjuk: lehetnek interakciók közted és a magasabb erő között, ha már párbeszédbe léptetek. Az élmények, amiken együtt átestek, az együtt töltött minőségi idő. Szólhat igazából rólatok is, nem csak a dologról, ami a párbeszédet elindította.

Ezt elég nehéz egy személytelen erővel elképzelni, de annál könnyebb egy személyessel. Ezen is gondolkodj el.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, a kapcsolatotoknak ez lehet egy aktív része. De ahogy egy emberi kapcsolatban, itt sem várhatod el, hogy mik legyenek az állomásai, hova fusson ki. Elképzelhetsz irányokat, de kezeld szabadon a kimeneteleket, mert ha jól érzitek magatokat, akkor mindenhogy jó lesz a vége. Csak tedd szabaddá magatokat az elvárásoktól, és azoktól a szerepektől, mint például hogy ő a végrehajtó, te meg, aki vágja a témát, mert azok csak a vágyadnak alárendelve léteztek.

Így is igen bő lére eresztettem, asszem, vágod, mire gondolok, nem szükséges valami nagyon kerek lezárásra törekednem. ;)

 

Köszönöm a türelmed!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr1312123015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő