Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Önmegvalósítás, vagy párkapcsolat?

2017. január 11. - László Dávid

Mostanában sokat foglalkoztatott ez a két fogalom. Mit is jelentenek, milyen egymáshoz a viszonyuk? Bennem a következő gondolatok csapódtak le evvel kapcsolatban:

Kezdjük az önmegvalósítással.
Olyasmi ez, mint valami belső harc a gyengeségeimmel, aminek következtében egész személy leszek, felismerem az értékeimet, kibontakoztatom a tehetségem, előrébb kerülök az egzisztenciámban, a renomémban, az önértékelésemben. Egyszerűen fogalmazva rendbe teszem magam. Csakhogy az ember önmagához nemcsak az tartozik hozzá, hogy magát jobbnak lássa, többnek, az egyén fejlődéséhez hozzátartozik a környezetével való harmónia is. Megvalósítom önmagam, de ki vagyok én? A sikeres, a megbízható, a dolgos, az ügyes, a szép, a tehetséges; meg az alázatos, a szeretni képes, a tisztelettudó, az elfogadó, a kevésnek is örülő, a másokon segítő. Megvalósítani magam, megküzdeni a gyengeségeimmel, a komplexusaimmal, javítani a testképemen, értékesnek tartani magam, szerethetőnek, erősnek. A kiteljesedett magamat azonban nem egy lakatlan szigetre képzelem el. A képességeim között ugyanis vannak olyanok is, amikből másoknak adok, és annak is ki kell bontakoznia bennem. Az önmegvalósítás nem áll messze a társas lényünktől, és semmiképp sem elég hozzá csak az önmagammal törődés. De törődnöm kell magammal, hogy másokkal is tudjak. Egy példában megfogalmazva: Csak akkor tudok adni, ha csordultig van a hordóm, és az mutatja leginkább, hogy csordultig a hordóm, ha adni is tudok. Ez egy oda-vissza pulzáló folyamat, amiben a magam felé irányuló, és a mások felé irányuló kompetenciáimat is fejlesztem. Magamért és másokért is célokat állítani, azok felé haladni, kibontakozni, formálódni, egységet teremteni önmagam és a környezetem között, a lényemet dinamizmusban tartani, az ember legnagyobb kihívása, cselekedete, ajándéka magának. Megtanulni értékelni magamat, megtanulni értékelni a környezetemet, adni magamnak, adni a környezetemnek, elfogadni magamtól, elfogadni a környezetemtől. Embermegvalósítás.

nov-16-self-realization.jpg

Most jöjjön a párkapcsolat.
Nagyon foglalkoztatott, hogy mire van szükség egy egészségesen működő párkapcsolathoz, amiben a felek boldogok? Idővel össze is szedtem különböző szempontokat, mint hogy a felek egész-értékű, érzelmileg érett személyként lépjenek bele egy kapcsolatba, szabadságérzetet, egymás elfogadását, támogatását lélekben és célokban, törődést, figyelmességet, odaadó szeretetet, dinamizmust nyújtva egymásnak. Fogtam is ezt a szép listát, és körbenéztem az ismerőseim között, hogy merre találok példát egy ilyen "tökéletes kapcsolatra". Kétségbe esve kellett tapasztalnom, hogy a jól megszerkesztett kis tesztemet nem tudja egyik pár se száz százalékosra teljesíteni. Ez nem azt jelenti persze, hogy a listával, vagy a párokkal feltétlenül baj volna, hanem hogy egész egyszerűen nem vagyunk übermenschek. Persze először nem így láttam. Az első gondolatom az volt, hogy itt sérült mintákkal dolgozó, esetenként függőségben vagy bántalmazásban lévő, egészségtelenül működő párkapcsolatokról van szó, és minden párt, akivel találkoztam, legszívesebben elküldtem volna terapeutához, hogy működjenek már úgy, ahogy kell. De nem vergődött mindegyik köztük valamilyen tudattalan problémában. Egész egyszerűen nem voltak "tökéletesek", és mégis boldogok voltak. Akkor esett le, hogy van egy olyan pont, ami lemaradt a listáról, és ha csupán a kétharmada, vagy a negyede teljesül, ez a pont mégis felhúzza a kiértékelésnél a kapcsolatot, mert boldogok a benne levők anélkül, hogy "tökéletesen működő" lenne a kapcsolatuk. Ez pedig a megelégedés. A házassági fogadalom egyik legmegfontoltabban kezelendő mondata ez: Vele megelégszem. A párkapcsolat is akkor tartós, ha a felek megelégednek egymással. Akkor kitartanak még a nehéz időszakokban is. 

5-foundations-every-successful-relationship-needs.jpg

És hol ér össze ez a két dolog egymással?
Sokszor találkoztam avval az életben, hogy egyesek az önmegvalósítást csak a faszagyerekségben látják, és így nem fér bele nekik, hogy lekössék magukat valaki mellett, mert akkor a másikra is kell fordítani energiát, igazodni kell hozzá, és azt visszahúzásnak élik meg. Az előbbiekhez képest milyen borzasztó mintákból táplálkoznak ezek a gondolatok! Ebbe a verzióba pont a teli hordó nem fér bele, ahogy a megelégedés sem. Ez a verzió pont a sérült, vagy bántalmazó kapcsolatról szól. Nincs szó önmegvalósításról, csak öncélúságról, ahogy egymás mellett levő egész-értékű emberekről sincs, csak vasmacskákról, kerítésekről, nehéz bőröndökről tele egy csomó kacattal.

Az önmegvalósításnak és a párkapcsolatnak ezt az értelmezést csak kijátszani lehet egymás ellen, a fenti képek viszont kényelmesen megférnek egymás mellett, sőt, a embermegvalósítás valamilyen szintű művelése elengedhetetlen a párkapcsolat működéséhez. Ha nem harcolom meg a belső harcomat a gyengeségeimmel, kivetíthetem a másikra őket, ezerféleképp fájdalmat okozva neki, aláásva a megelégedést, sérültségbe tolva a kapcsolatot. Szükség van az embermegvalósításra önmagamért, és azért is, hogy olyan párkapcsolatban legyek, amiben kihozzuk magunkból és a másikból a legjobbat, és amiben megelégszünk egymással. Az embermegvalósított ének nem szimplán boldoggá teszik egymást, hanem elhiszik magukról, hogy képesek boldoggá tenni egymást, és megelégednek egymás boldogságával.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6612117015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.