Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Az Isten szerelmére

Széljegyzetek az Énekek énekéhez III.

2017. január 04. - László Dávid

 

Vendégcikk-sorozatunk harmadik állomása:

 

Nigra Sum - Érezd és lásd


A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.

Istennek minden teremtménye jó és szép. Ő maga is gyönyörködött alkotásaiban, amint elkészült velük. Így gyönyörködöm én is a szeretett nő szépségében. A nő általában is csodálatos, de akit szeretek, az még csodálatosabb, kivételes szépségnek tűnik. Drága és értékes. Mint a király kocsijába fogott lovak: pompás alak, csillogó ékességek. Messziről feltűnik a szépséged. Magam is vágyom az ékszereidet feladni rád és levenni rólad. Babrálni egy kis láncocskával. Egy kapoccsal, ami nem akar kinyílni. Beszívni közben a tested illatát, gyönyörködni az arcodban, a nyakad vonalában.

Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. Mint a ciprusfürt Én-Gedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem.

Téged a szemed vezet, engem meg az orrom. De engem is vezet a látvány, és téged is az illat. Találj oda hozzám, érezd, hogyan vonzalak magamhoz. Versenyezzünk, ki mond a másikra jobb hasonlatot?! Hajolj rám, mint egy faág, amit lehúznak a gyümölcsök. Bújj hozzám, mint egy gyógyító borogatás, közel a bőrömhöz, egészen közel a testemhez.

De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.

Remélem, hogy nem vagyok unalmas, de csak ismételni tudom magam. Ámulok a látványodon. Hódolattal csüngök a Teremtőn, aki téged alkotott. Kettős érzés a szemedbe nézni: kívánom a tekintetedet, és félek is tőle. Nézz rám, hadd merüljek el a szemed színében!

Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

Úgy nézel rám, mint akinek még soha egy nő sem mondta, hogy szép vagy. Pedig az vagy. Ugyanúgy lehet benned gyönyörködni, mint egy nőben. Csakhogy nekünk már kislánykorunkban a szánkra ütnek, ha ezt észrevesszük. Lesütött szemmel járatnak, azzal áltatják magukat, hogy így maradunk „ártatlanok”. Pedig az Éden kertje óta takargatjuk m
agunkat. Az ártatlanság elveszett, nem a behunyt szem, befogott fül és bezárt száj fogja nekünk visszaszerezni.

Tudok egy helyet, ami emlékeztet az Édenre. Ami emlékeztet az Isten szerelmére. Ott minden zöld. Minden virágzik. A fák roskadoznak a gyümölcsöktől. Távol a civilizáció szabályrendszerétől. Csak te és én. Meztelenség szégyen nélkül. Fügefalevél nélkül. A kettőnk élettere.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr1012095453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.