Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Személyes Káté

Merész címet adtam ennek a bejegyzésnek, de rá fog szolgálni. Az elmúlt pár hónapban ezek a gondolatok csapódtak le bennem, és tudom, hogy némelyeknél ki fogom húzni a gyufát velük, de ha nem írnám le, nem lennék hű magamhoz. Kritikát pedig bármikor szívesen fogadok.
Mind ezidáig könnyen írhattam a gondolataimat az underground bloggerek árnyvilágában. Cheshire Cat-ként megjelentem, egy-egy bejegyzésemmel megérintettem embereket, majd köddé váltam. Ezzel a bejegyzéssel viszont valószínűbbnek tartom, hogy a mindig színen lévő Bolond Kalapos leszek. Figyeljétek hát örömcsörgésem! Vesszen a nagyfejű nő! 

Neked ezekről mi a véleményed?

 

1.Milyen az emberi természet? Minden ember a lelke legmélyén jó. Vagyis önmagamtól nem csak a bűnre vagyok képes. Isten saját képmására teremtett bennünket, így ez számomra nem is lehet másképp. Akármit teszünk is, képtelenség teljesen a végletekig lerombolni magunkat, Ő alkotott. Amit sokan áteredő bűnnek mondanak, az nem az ember legmélyebb énje, hanem a körülményei, amibe lelke érkezik, és ezek a körülmények mindenkire igazak: Mind korlátozottak vagyunk, akármennyit tanulunk, valahol mindig csak a saját szemszögünkből nézzük a dolgokat, és különösen ha érzéseink igen erősek, nagy megfeszítettséget igényel mások szemszögét is figyelembe venni. Be vagyunk zárva saját koponyánkba. Mikor megszületünk, tiszta lappal indulunk, lelkünkben még semmi nincs a világból. Élettapasztalataink, de különösen a hozzá fűződő érzelmeink határozzák meg cselekedeteinket, szándékainkat, gondolatainkat. Erősen befeketíthetik lelkünket, csitíthatják lelkiismeretünket, képtelenné tehetnek a jóra, hiszen minta hiányában nem is tudhatjuk, hogyan lehetne másként. Hogy VAN másként. Ördögi körben ragadt az emberiség, egymásnak adjuk tovább a szenvedést, és hívunk létre még többet.

2.Miért született meg Jézus? Amikor Jézus a két legfőbb parancsra tanított minket, még nem hihettük, hogy a kereszten meghalva kifizette az árat a bűneinkért, és sokan most sem hiszik ezt, mégis képesek meghallani a szeretet hívó szavát. Ez valami sokkal természetesebb, alapvetőbb dolog, mint hogy eszünk mit fog fel abból a történetből, amit fekete könyvünk tartalmaz. Jézus visszahív minket az alapokhoz, emlékeztet lelkünk legmélyére. Ő az út, az igazság és az élet. Ezt az utat járni Isten szándéka nekünk, benne hinni annyi, mint ebben az igazságban hinni. Ez az igazi élet.

3.Mire tanított minket Jézus? Jézus életműve az a közösség, amit tanítványaival megosztott, amiben megismerés, megértés, átérzés bontakozott ki a két legfőbb parancsra alapozva. Megoldotta a fájdalom továbbadásának, és az önostorozásnak a láncát, szabad utat engedve egymás szeretetének, a Szentlélek emberek közti áramlásának. Nem halni jött a világba, de vállalta még a halált is azokért, akiket szeretett. Értünk. Fel is támadt, megmutatva, hogy akiben kibontakozik az Isten szeretete, annak az életet ad. 

4.Miről tett bizonyságot Jézus? Isten szeret minket. Sír az áldozattal, és az elkövetőért, de nem haragszik. Nem kell őt kiengesztelni. Nincs olyan tekintélye, amit meg kell tartania mások előtt. Ezt bebizonyítva kiszolgáltatta magát, ahogy mi is ki vagyunk szolgáltatva egymásnak. Vérben és mocsokban élt, ahogy mi. Igazi álruhába öltözött király volt, aki azt is elviselte, hogy a saját nevében ítélik halálra. Először azért jött, hátha hallgatunk rá, és felszabadíthat szavaival az önmarcangolás, mások marcangolása, és a vérre vért követelő istenkép alól. Mikor látta, hogy ez nem megy máshogy, a kezünkbe adta az életét, hogy ráébresszen bennünket, mennyire kivetkőztünk önmagunkból. Végre meghallottuk, de még most sem értjük igazán, hogy irgalmat kér, és nem áldozatot. Csak akkor értjük meg, mikor a legnagyobb sötétségre eszmélünk, arra a tettünkre, hogy valódi önmagunk elhagyásának közepette megöltük azt, aki mindenkit feltétel nélkül szeretett.

5.Akkor hogyan áll Isten a rossz döntéseinkhez? Talán így: "Istennek semmire sincs szüksége, hogy megbocsásson nekünk." Merész, nehezen felfogható ez emberi szemszögből. Nem véletlen, hogy erre gyakran azt mondják, hogy ha így volna, akkor az emberek szabadon követnének el rosszat, hiszen nincs következménye, úgy is megbocsátja Isten. Kérdezem most azt, aki így gondolja: Te ezt tennéd? Ha Isten nem követelne kiengesztelést a bűneidért, te nekiindulnál a világnak, hogy kárt, fájdalmat és egyéb rosszat okozz másoknak? - Valószínűnek tartom, hogy nemmel válaszolnál, de ha mégis így látod, elkeserítő belegondolni, hogy "Isten ítélete" kell ahhoz, hogy Jézust kövesd. Lásd be kérlek, evvel azt mondod magadról, hogy te csak félelemből, ítélet alatt vagy képes a jóra. Hogyan tudhatna így áramolni közted és mások között a szeretet, ha olyan vagy, mint Burgess Gépnarancsában Alex, akit csak az tart vissza a bűnözéstől, hogy az Ludovico-kezelés miatt fizikai fájdalmat érez, amikor rosszat akar tenni? 

6.a, Hogyan álljunk mi a rossz döntéseinkhez? A keresztények hajlamosak megállni ott, hogy bűnt követtek el, és ezért bocsánatért esedezzenek Isten előtt. Az már kevésbé érdekli őket, hogy mi lehet az oka, hogy mi húzódhat meg egy rossz cselekedet mögött, talán mert attól félnek, azzal legitimálják a cselekedetet. Jézusnak viszont nagyon is fontos, mi előzi meg a rossz cselekedeteket, hiszen az előzmények között húzódik meg az az én, akit megakar szólítani, akit meg akar gyógyítani. 
   b, Mi van akkor a bűnbocsánat fogalmával? A bűnbocsánat, amit Jézus szerzett nekünk, a saját magunk felé irányuló elengedés. Meg kell bocsátanunk magunknak, hogy megbocsáthassunk másoknak is. Az ember hajlamos az önmarcangolásra, a tehetetlenségét magával szembeni haraggá formálja, önértékelési problémái megfelelési kényszerekbe tolják, a lelke legmélyén gyengének és mocskosnak ítéli magát, és ezt kivetíti másokra is. Ameddig ezt kapja a világtól és a kereszténységtől is, nem tud őszintén kapcsolatot teremteni Jézussal. Vágya a teremtőhöz éppúgy komplexusaiból adódnak, mint a világi emberek hasonlóvá válásának vágya a tökéletes ember mintájához. El kell fogadjuk, hogy nem rossz cselekedeteink képezik identitásunkat. Szabaddá kell tennünk magunkat arra, hogy szeressük egymást és magunkat is. Ön- és világutálatunk terhe alól váltott meg minket Jézus. 

7.Mire szólít minket az Élet? Életünk kiteljesedése, célja, hogy nap mint nap igyekezzünk abban a szellemben élni, amit Jézus mutatott nekünk. Minden nappal azon dolgozzunk gondolatainkban, cselekedeteinkben, hogy a szeretetet és a gondoskodást egymásközt áramoltató legbenső énünk legyen az identitásunk. Ahogy Jézus lát minket, úgy lássuk magunkat. Ez az Isten országa. Az a finom háló, ami összeköti az embereket.

8.Mi az az igazság? Amit itt leírtam, az nem AZ igazság. Nincs a földön egy igazság, csak a szeretet. Az az ideológia, ami azt hangoztatja, hogy lelkünk üdvössége az ő értelmezésének keretei között valósulhat meg, csupán az értelmünket váltja meg, de azt is csak azoktól az ideológiáktól, amikről negatív véleményünk van. Például az az eszme, ami a konzervatív értékrenden belül látja a megváltást, csupán fejben ad megváltást a liberalizmustól, amit negatívnak értékel, és fordítva. Az igazi üdvösség a rögeszmék alól való felszabadulás, és Jézus útjának követése.

9.Mi a dolga a közösségünknek? Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Az egyház belpolitikára és írásértelmezésre pocsékolja az energiáit, amiket cselekvésre kéne. A szeretet nem karosszékben filozofálgatásra buzdít a kandalló melege mellett, elvont témákról. Fontos része, de nem merül ki a kereszténység abban, hogy meghatározzuk a pontos definícióit annak az ideológia-halmaznak, amit mantrázhatunk, hanem cselekvésre hív. Olyan kapcsolatok kialakítására, amilyeneket Jézus alakított ki azokkal, akikkel találkozott. Bárkivel. Mindenkivel. Első lépésben egymás közt. Ha köztünk valóban erős a kapcsolat, akkor fordulhatunk a világ felé. Ha valakit az eszmék is ragadnak meg kezdetben, végső maradásra a Szentlélek vonzósága, vagyis az egymás közti szerető kapcsolat bírhatja csak. A Szentlélekben való bizalmunk, vagy jelen esetben bizalmatlanságunk pedig jól mérhető azon, hogy mennyi energiát fektetünk abba, hogy másokat meggyőzzünk, a miénktől eltérő világnézete vagy életvitele rossz, és el kell hagynia. Talán ezen kéne a leginkább elgondolkodnia a keresztényeknek. El akarjuk végezni a Szentlélek munkáját, helyette, ráadásul meg vagyunk győződve róla, hogy valóban azt is végezzük.

10.Mi az egyik nagy hibája a közösségünknek? Kant a vallás  a puszta ész határain belül  c. könyvében ír arról, hogy a felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. A vallásos közegben ma is megfigyelhető a kiskorúság. Olyan hibás önképek és istenképek hangoztatása, amik kiszolgáltatottságban tartják az emberi lelkeket. Egészségtelen az a kapcsolat, amiben a boldogságot csak az alávetettségben kaphatom meg. Gyengén tartás. A felvilágosodás sokat segített a kereszténységnek abban, hogy elkezdjék a beavatottak megosztani az ismereteket mindenkivel, aki az egyház, mint közösség tagja. Egy ponton mégis voltak, akik behúzták a kéziféket, attól félve, hogy ha mindenki gondolkodhat erről, akkor teljes lesz a káosz, és képtelenség lesz egységet teremteni. Emiatt mégis maradt a lelkiség kontroll alatt tartása, és a félelemkeltés, ami hasonlít egy bántalmazó kapcsolatban az elszeparáláshoz.

11.Milyen lehetne az egyház? Kant ugyanebben a könyvében kitér arra is, hogy ez a lépés a felvilágosodásnak csupán az első lépése. Ő is észrevette a szabad gondolkodásban rejlő kaotikus végleteket, de felvázolta az eredményes jövőképét is ennek a rendszernek. Szerinte minden személy, különösképpen a lelkészek, hivatalukat felelősségteljesen lássák el, ragaszkodva az általánosan elfogadott vallási tanításhoz, legfeljebb kihagyva azt, amit nem tudnak lelkiismeretesen elmondani. Ezután magánszemélyként, vallástudósként szabadon hangoztathatják elméleteiket, és ez mindenkire vonatkozik, sőt, "kötelező" azokat nagyközönség elé bocsátani megvitatás céljából. Szabadon kimondani a véleményem, megvitatni másokkal, érvekkel alátámasztani, esetleg elengedni hathatós cáfolatok ellenében, fenntartani a jogot véleményem megváltoztatására, ez buzdítja majd az embereket elméjük pallérozására, kikoptatva az alapok nélküli okoskodást, demagógiák terjesztését. Így kiküszöbölhetővé válna a káosz, miközben az emberek önszántukból maradnának egy befogadó, formáló és formálódó közösségben, ami az egyház lehetne.

12.Hogyan élhetünk a világban? Szó volt egy dinamikus közösségről, ami egymás szeretetéből, és a másik gondolatainak, életének elfogadásából építkezik. Falakból viszont sokféle van. Ítélő, elválasztó, bezáró, kirekesztő, megóvó, és sorolhatnám. A falak nem segítenek, nem adnak támpontokat, hanem elzárnak minket egymástól. A falainkat le kell döntenünk. Főleg a világ felé. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Hogy tévedünk? Hogy kockáztatjuk magunkat? Isten bárhová és bármeddig elmegy értünk, ezt bizonyította már. Amikor szembetaláljuk magunkat egy fallal, jusson eszünkbe, hogy a Szentlélekben bíznunk kell. Jézus egy igazi forradalmár volt, aki szembement az életszerűtlen dolgokkal. Addig rombolta a falakat, amíg a töveik árnyékához szokottak nem bírtak elviselni több fényt. A szent vér látványa azonban beleégett az emberemlékezetbe. Az ébredés szele pedig immár az idők végezetéig fújni fog. "Mit tettünk?" - kérdezi magától minden korban az ember. Ez a kérdés a legbelső, igazi, jó én kérdése, aki felébredt a sápadt lélekhüvelyben. Ebben az állapotban tudunk együtt érezni Istennel. Ez kettősség-érzésbe is sodorhat minket: én - örök nyomorult bűnös, Ő - ártatlanul szenvedő jó; vagy kiolvaszthatja a sötét, jégbörtönbe zárt legbelső jó énünket. Mindkettő építhet minket, de ha az előbbiből eljutunk az utóbbiba, akkor leszünk igazán szabadok Jézust követni, és egymás közt ledönteni a falakat.

15326362_1462018520494320_297000722436874585_n.jpg

Néhány itt elhangzott gondolat felszabadíthat egyeseket a hitük megélésének gátjai alól, néhányakat megbotránkoztathat. Ezek a mi megközelítéseink, és egyik sem az Istené. Az Ő megközelítése felénk Jézus volt, nem abban, ahogyan gondolkodunk róla, hanem ahogyan viselkedett velünk. Hozzá hasonulni, azt átvenni, ahogy ő látott minket, ahogy ő látta az életünket, ebben merül ki a kereszténység, a többi csak segíthet minket ennek az elérésében. Isten egy, az arca viszont ezer, ahogy a képmásai is ezerfélék, hiú ábránd hát úgy gondolkodni, hogy az életvezetésben egy séma szerint tud mindenki élni, hogy egyes dolgokban másként gondolkodni veszélyes. Egy közös legyen a képmásokban, mégpedig amit másolnak. Végső soron nem az a fontos, hogy egyes dolgokról hogyan gondolkodunk, hanem hogy merre tartunk.

 

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:    
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
(Weöres Sándor)

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr111930507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

László Dávid 2017.01.20. 01:49:20

Kedves Tünde! Örülök, hogy elolvastad a cikket, és hogy véleményt formáltál róla. Ismerem az általad felvázolt értelmezést, én is gondoltam így. Néhány pontban nem vagyok biztos, hogy jól át tudtam adni neked, amit mondani akartam, de ez számomra mellékes, a fő, hogy párbeszéd kezdődött. Ezért hadd kérdezzem azt meg: Van olyan véleményed is, ami nem betanult értelmezés, hanem te magad szenvedted ki a személyes istenkeresésedből, kapcsolatodból? Gondolok a személyes alatt arra a bejegyzésemben írt kertes példára, aminek a címe: Istent nem adunk 600-ért.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő