Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Citromos kávé - A Könyvek Hercege

Ha valaki annyi könyvet olvasott, mint én, az bizonyára már rájött arra, hogy mik is azok a könyvek. A könyvek világok. Lelkek darabjai papírra vetve, szavakba foglalva. És ahogy írójukban, bennünk is vannak történetek, érzések, energiák, amiket elménk lapjaira írunk szívünk tintájával. Térképek útvonalakról, melyeken végigjárva életünk egy-egy elrejtett kincséhez jutunk el.

Vannak, akik azt gondolják, hogy akármilyen szépek is legyenek a könyvek, nem tudják teljes egészükben hordozni, amikről szólnak. Részben igazuk is van. Hideg, téli estén egy ódon utcai lámpával megvilágított kihalt pesti utca, melyen a tárgyak árnyjátékot játszanak varázslatos atmoszférával bír, mégsem lehet annyira lefesteni, mint jelen lenni, átélve ezt a varázslatot. Pedig szinte táncra perdül a fantáziánk, ahogy ezt magunknak felépítjük a szavak és az emlékeink elegyéből. Vannak olyanok is persze, akik szerint a könyvekből többet tanulhatunk, mint saját tapasztalatainkból, azok ugyanis ezer és ezer tapasztalat esszenciái.

Én úgy vélem, nem szabad a tapasztalatokkal szembeállítani a könyveket, mert az céltévesztő következményekkel járhat, ami a végletekbe sodor: Vagy túl nagyra értékeljük gazdagságukat, és elhanyagoljuk saját történetünket, vagy igen kevésre értékeljük őket, pedig bölcs forgatásuk hasznos támpontok a zsákunkban, életutunkon. Fontos tehát tudni, milyenek is valójában.

Személy szerint én szeretem a könyveket. Nem véletlen, hogy a Hercegük vagyok. Ők az én erdőim és mezőim, barátaim, népem, a váram, alattvalóim, tanácsosaim, udvari zenészeim, bolondom, szolgáim, ágyam és párnám. Nagy becsben tartom őket, és figyelemmel kísérem életüket. Valaha élt és köztünk járó emberek lélekszilánkjai, amik az emberek képére és hasonlatosságára lettek alkotva. Szétszóródva az utcákon hordoznak egy darabka varázslatot, gondosan elrejtve ítéletre hívó borítók mögé, melyeknek valódi célja, hogy kiismerhetetlenségük pecsétjét csupán a kíváncsiság, és a befogadás oldja meg.

Talán nem sértődnek meg az én barátaim, ha most leleplezem előtted legnagyobb titkukat, ami rejtve volt a világ megismerésétől fogva. A könyvek varázslata abból a képből ered, ami szét van töredezve bennük. Érdekes módon, a darabok egymástól különválva más képet sejtenek, mint egybe illesztve.

Amiről a könyvek a maguk töredezettségében szólnak, az a sorstalanság. Belevetve a világba, biztos jövő és valóságra váltott remények nélkül. Megszületve, egyúttal enyészetre ítélve. Félelmetes, mennyire ki van szolgáltatva minden lélek a környezete sodrásának. Oly kevés kontrollra tehet szert igazán, oly sok minden, amit magából ad, csupán válasz az őt körülvevő valóságdarabkára. Túl sok a behatás, ezekből túl kevés jön át az észlelés szűrőjén az ismeretbe, miközben túl nagy magabiztosság van a döntéseinkben. Elkapkodott hit az észben, hiú hatalomábránd az életünk fölött. Pontról pontra élés, néha visszaemlékezés, esszenciák gyártása, részigazságokba belenyugvás. Boldogság és szomorúság mámora, szerepekkel dolgozás, társas, társadalmi, lelki, szellemi rendszereknek való alárendeltség. Véget nem érő újrajárása a létezők létezés-sémájának, melyben a felocsúdás erre a kisebb rendszerre túl későn érkezik meg, hogy ki lehessen lépni egy nagyobb rendszerbe. Az egész motorja pedig a széttöredezettségen kívüli lét elképzelhetetlensége, a széttöredezettséget és csakis azt ismerő én perspektíva-nélkülisége. A megszokásba tompulás hatalma.

És mégis, valamilyen oknál fogva van egybeillesztett töredezettsége is a könyveknek. A nagyobb rendszerbe lépés hite, a transzcendens utáni kiismerhetetlen eredetű vágy a lelkekben, ami elcsitítható, lehazudható, de ki nem törölhető semelyik könyv lapjairól. Millió formát öltve minden szóban és érzésben, minden megmozdulásban és bölcsességben ott a kérdés: Van ő? Ki ő? Miért én? Miért ez?
Keresni, és sehol se találni, feladni, aztán létezni, végül felocsúdni a kisebb rendszer elképzelhetetlenségéből, mindig túl későn, és kilépni a nagyobb rendszerbe, belépni az örök kiismerhetetlen, teljesebb perspektívába. Örök kiismerhetetlen, mert az egybeillesztett képhez mindig is kevés volt az észbe vetett elkapkodott hit, ahogy maga az élet is az, amiből az ismereteinket szűrjük le. Ahogy bármi, ami ehhez az egészhez kapcsolódik, bármelyik felfedezhető fogaskerék.
Az egybeillesztett képnek csupán képmása a hideg, téli estében egy ódon utcai lámpával megvilágított kihalt pesti utca, melyen a tárgyak árnyjátékot játszanak, annak pedig csupán képmása a fantáziánkban megjelenő kép erről. Mindegyik réteg a fölötte levőre mutat, és mindegyik a legfölsőről szól, neki zeng ódát. Részt vesz a szimfóniában, amiből mind halljuk a feszültséget, és aminek a feloldását saját feszültségeink feloldásával hallhatjuk meg. 

Feszültségből pedig túl sok van, ez könnyen belátható. Túl keveset látunk töredezettségeinkből is. Ezért is jutunk túl későn erre a felismerésre. Fentebb ugyanannak a dolognak két szemszöge volt látható csupán. Rajtunk múlik, hogyan forgatjuk eztán a könyveket. Mindegyik, még a miénk is töredezett, de összeilleszthetőek-e ezek, és ha igen, még ebben az életben? Nem tudom. De ott bújik a lapokon a varázslat, a kiismerhetetlen vágy manifesztációja. Észrevétlenül átlengi, és összefonja a töredékeimet minden más töredékkel.

moving_stairs.gif

Talán nem vagyok a legszeretettelibb Herceg. Igyekeztem háládatosan írni a könyvekről, de félek, nem mindig sikerült. A könyveket immár megfosztottam legnagyobb álcájuktól, úgy illendő, ha magam is felfedem az enyémet, és bemutatkozom: Mindenkinek személyesen, aki ellátogat a Lágymányosi Ökumenikus Központba, a Magyar Tudósok körútja 3. szám alá. Hétfőnként és vasárnaponként este hattól ott szoktam tölteni az időmet. Ha ott megtisztelsz az időddel, én is tudok adni az enyémből.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr511972980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő