Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Az Isten szerelmére
Széljegyzetek az Énekek énekéhez I.

Egy kis vendégcikk-sorozat indul útnak a blogon, melyben egy kedves barátom, Nigra Sum reflexióit olvashatod az Énekek énekére. Remélem, téged is úgy felvillanyoz, ahogy engem. Íme az első rész:

 

Felütés

 

Csókoljon meg engem szája csókjaival!

Ki mondta neked, hogy nem akarlak? Honnan jött, hogy nekem meg kell várnom, amíg egy férfi közeledik – de ha közeledik, akkor már mindegy is, hogy én mire vágyom és mire nem, engednem kell, mert csak a férfi vágya létezik, csak az legitim? Hadd legyen enyém a felütés! Csak ez az első néhány szó, amivel megszólítalak, de nemcsak téged, hanem ez egész világnak kikürtölöm, hogy én igenis vágyom utánad.

Nem csak a négy fal között fogom szemérmesen elsuttogni, elmondom hangosan. Nem egy halk nyögés lesz, hanem szöveg. Szintaxis. Erős, élettel teli szavakkal. Ki fogom mondani őket hangosan. Le fogom írni. Ezer éven át másolják, nyomtatásba kerül.

Akarom, hogy megcsókoljon, akit szeretek. Az ajkamat is, igen, puhán és gyengéden, alig érintve, vagy vadul és szenvedélyesen. De másutt is akarom a csókokat. Megszámlálhatatlan mennyiségű csókra vágyom. Amibe bele is zavarodnék, ha számolni akarnám. Akarom a csókjait a nyakamon, a vállamon, a fülcimpámon, a szemhéjamon. Akarom a csókjait a talpamon, a lábujjaimon, a combomon. A mellbimbómon és a köldökömön. A csuklómon és a csiklómon. Akarom, hogy ajkával fedezzen fel, őrjítsen meg, ébresszen szerelemre az, akit szeretek, akit választottam.

Szerelmed jobb a bornál.

Lazulok. Mélyeket lélegzem. Pirulok. Zsibbadok. Lassú mámor önti el az elmémet, beszédem lassul és hangom mélyül, mintha bortól ittasodnék lassú kortyokban. Szerelmed minden apró mozdulata itatja magát, ha kaptam egy kicsit, még többet akarok. Sokféle borhoz hasonlít a szerelmed. Először csak könnyű, édes, hárslevelű fehér tisztaság. De nehéz, tömör, sötét cabernet-hez is hasonlított már, és akkor töltött be és taglózott le egészen. Tudod, ezt szeretem benne a legjobban, hogy a fehértől a feketéig elviszel a színkavalkádba, és minden ízedet végigkóstoltatod velem. Akár a bor, megragad az illatod, a színed, az ízed, a selymességed vagy ércességed.

De a szerelmed több és jobb, mint a bor vagy a részegséget okozó italok. Nem tölt el undorral, nem kavarja föl a gyomromat, élénkít és nem nyom le a mélybe. Nem láncol magához a szerelmed, hanem felszabadít. Nem zárja be az elmémet. Nem töri le a szárnyaimat. Kinyit, feltár, felröpít, odaadásra hív. Szenvedély, de nem függőség. Nem kényszerít az elvonás fájdalmával, csak hiányt hasít belém az emlékek miatti gyásszal.

Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj…

Szeretem, ahogyan egy illatszer fölerősíti a tested természetes, erős illatát. Ha az utcán járok, és megérzek egy illatot, ami a tiédre emlékeztet, meg kell állnom, mert felbukkansz a fejemben, és egész testem beleremeg az emlékedbe. Szeretem, ha fürdés után meztelen testedet én dörzsölhetem be. Szeretem az olajat, ami csúszik, síkossá teszi a bőröd, tapadóssá az érintésemet, ahogyan lazítja a megfeszülő izmaidat. Szeretek a testedhez érni a kezemmel, teljes testfelülettel, csak érezni a bőrödet, a határvonalat, ami a testedet körülveszi.

Igen. Szeretem, ha kimondhatom a neved. A neved te is vagy. Van az, ahogyan apád vagy anyád hívott, de én szándékosan máshogyan hívlak. Egy olyan néven becézlek, amit mi ketten találtunk ki. Ahogyan csak én hívlak. Így csak én mondom ki a nevedet. Amikor kimondom, megüresítem magam. Kiszolgáltatom magam neked, mert megtudod a hangom eséséből, mennyire szeretlek. És te is kiszolgáltatottá válsz. Ismerem a nevedet, kimondom, így hatalmam van fölötted, mert a néven szólítás rád is hatással van. Isten nevét nem mondták ki az őseink, mert nem lehet az Isten fölött hatalmat gyakorolni. Te viszont a kezembe adtad magad, és én annyiszor mondom ki a szerelemtől ihletetten a nevedet, ahányszor csak akarom. És akarom. Sokszor. Ahányszor csak lehet. Minden pillanatban át akarom élni, hogy te vagy velem, és nem más, csak te töltöd be a gondolataimat, a belső világomat, a testemet és a te neved és csakis a te neved van az ajkamon.

…ezért szeretnek téged a lányok.

Olyan ambivalens az, hogy téged mások is észrevesznek. Hogy tetszel, hogy szépnek, okosnak, erősnek, vonzónak találnak mások is. Ha az enyémnek véllek, mindez diadalittas büszkeséggel tölt el. Ha a féltékenység marja a szívemet, ha azt kell higgyem, hogy viszonzod a csábos tekinteteket, kezeddel érinted a riszáló csípőket, figyelmeddel adózol egy vagy sok MÁSIK beszédének, érzelmének, akkor legszívesebben eltűnnék a világ elől. Mert az dübög bennem, hogy én szeretnék a szemedbe merülni, és szeretném a kezeidet a derekam köré vonni, és én vágyom a figyelmedre, hogy hallgass meg, reflektálj, biztass és mutasd meg, hogy éppen én kellek, hogy éppen bennem gyönyörködsz, nem másban. És félek, hogy ez nem igaz, hogy nem kellek éppen én, vagy nem vagyok elég neked egyedül. Félek, hogy miközben te másoknak tetszel, sokan észrevesznek, én egy senki vagyok, aki nem méltó hozzád, és rettegek, hogy mi lesz, ha ezt fölfedezed, és elhagysz. Ezért néha egy kanál vízbe is bele tudnám fojtani azokat a pimasz libákat, akik olyan merészen körülötted legyeskednek. Néha dühöngök, amikor valami gyanúsat látok a szemedben, ami tőlem elvon. És néha belefeledkezem az önutálatba, amiből csak Isten ránthat ki, és én magamat. El kell higgyem neked, ha egyszer mondod, hogy éppen engem szeretsz, éppen engem választottál a sokból, és hogy olyat tudok neked adni, amit más nem, mert éppen én vagyok a tiéd és te az enyém vagy.

Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom!

Vonj magad után. Én szeretek elől menni. Fogócskázni is. Menekülni viszont nem akarok. Azt sem akarom, hogy üldözzél. De most azt szeretném, hogy te menj elől. Te lépj be előttem. Te tudd, hova akarsz vinni. Megengedem, hogy vezess. Vigyél be a titkos helyeidre. A belső szobádba. Mutass meg mindent, amit szeretnél velem megosztani. A kicsiny szoba is királyi ágyasház lesz nekem, ha ott veled lehetek. Bízz bennem, nem zavar, ha a szobádban nincs makulátlan rend, ha nincs beágyazva. Olyannak akarom megismerni a belső életteredet, amilyen valójában. Most hozzád megyünk. Nem egy kibérelt motelszobába, nem anyukámék házának a vendégszobájába. A te szobádba, a sajátodba, ami rád jellemző, ami csak a tiéd. Bensőségesség. Várakozás. Az irányt mutasd, a tempót én adom. Gyorsan akarok veled kettesben maradni.

Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!

Felsőfokban akarom a gyönyört. Mindkettőnkét. Nem akarok színészkedni, rá akarom engedni magamat az öröm hullámaira, benned és veled akarok örülni, reszketve vágyni, kéjesen nyögni a karodban. A füledbe akarom súgni, hogy tudd, hogy ez most jó. Emlékeztetni akarom magamat és téged is, hogy ez jobb, mint a bor, jobb, mint bármi. Ki akarok törölni a fejedből minden olyan gondolatot, hogy méltatlan vagy kevés volnál. Meg akarom mutatni, hogyan csináld, mit élvezek, akarom, hogy élvezd, hogy élvezem. Élvezni akarom, hogy te élvezed. Akarom, hogy tudd, senki más nem lehetne a helyedben. Szerethető vagy, hiszen én is szeretlek.

 

Folytatása következik...

 

 

Ha van egy kis időd, kérlek szánd erre az anoním kérdőívre: 
http://kutkereso.blog.hu/2016/09/17/citromos_kave_narrativak

Előre is köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2711916289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő