Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Levél Laputának

 

Mélyen tisztelt Laputabeliek!

Hadd mutatkozzam be, nagy hódolótok, a Könyvek Hercege vagyok. Azért fordulok most hozzátok levélben, hogy elmondjam, miket tapasztaltam Égi Palotátokban, minekutána olvastam Gulliver csodás utazásainak krónikáját Swift által, és igencsak kedvet kaptam, hogy magam is megtekintsem pompás nagyságotokat. Valóban örvendetes volt számomra elérkezni hozzátok, és az is felettébb elkápráztatott, hogy mindent olyannak láttam, ahogyan Gulliver elbeszélte. Nagy tudorok vagytok, egyik szemetek folyton a csillagokat nézi, másik folyton a szabályokban gyönyörködik, amikből elméleteitek felépülnek. Volt szerencsém járni Balnibarbiban is, a Kitalátorok Egyetemén, ahol mindenféle csodás elméletet gyártottak hű követőitek a világ mikéntjéről, dolgairól, hogyanjáról. Lenyűgözött az a szellemi magasság, ahonnan szemlélitek az élet dolgait, bizonyosan sokkal szerteágazóbban látjátok onnan fentről, így nem fér kétség hozzá, hogy megoldásaitok valóban nemcsak hasznosak és következetesek, de gyönyörűek is a maguk nemében. 

Mindezen elismerésem mellett azonban hadd jegyezzem le eme levélben szerény észrevételeimet, melyek bár nem egy hozzátok hasonló lángelme gondolatai, mégis a szívemen vannak, és megosztanám veletek. Legyetek elnézőek velem szemben, amiért én nem mozgok oly magas és elvont szinteken, mint ti, és ezt a levelet is megírtam birizgátorok segítsége nélkül, akiknek figyelmeztetniük kellett volna emelkedett gondolataim közepette teendőimre. 

Szép és igen becses tudományok megismerésében volt részem a Kitalátorok Egyetemén. Elmélkedéseitek arról, hogy miként is kell imádni a világ alkotóját, hogy mennyiszer és mit kell csinálni hódolatom jeléül valóban megfogott. El is gondolkodtatott, vajon mekkora tiszteletet is adok én annak a személynek, akinek köszönhetem az életem, és a tiéteket? Az emberek különbözőségéről való elmélkedéseitek végeláthatatlan sorának sajnos nem sikerült ott tartózkodásom alatt a végére jutnom, azt azonban megértettem, hogy meglátásaitok alapján, ahogy mindennek, ennek is van jóízlésbeli határa. Még nem sikerült magamban megfejtenem, milyen rendszer alapján húztátok meg a határokat, miért fér bele emez, 's miért nem fér bele amaz, de igyekezetem nem fog szűnni. Bevallom, még azt sem sikerült teljesen megértenem, hogy a tőletek kapott szabályrendszerekből milyen logika alapján nevezitek ki a fontosat, követelitek azt meg, és toljátok perifériára a többit. Mindazonáltal, ahogy korábban említettem, nekem még nem sikerült olyan mértékben eszméim palotájába zárkóznom, ahogy nektek ez már rutinként megy. Az ottartózkodásom alatt közöttünk kialakult jóviszonyra támaszkodva merek most előhozakodni avval a meglátásommal, hogy bizonyos emberek fájdalmát, sértettségét, elnyomását módszeresen nem veszitek figyelembe. Később megértettem, hogy ennek oka azon elméletetekben gyökerezik, melyszerint a kétféle ember kialakulását tekintve időrendi sorrendet feltételeztek, és ennek a sorrendnek egyéb, minőségi és rangbeli értéket is tulajdonítotok, melyből általános privilégiumokat, princípiumokat szűrtök le. Szabadjon megjegyeznem, hogy más országok eltérő gondolkodásában a kétféle ember kialakulásának időrendi sorrendje nem determinálja önmagában a többi általatok kimunkált következményt, talán ezért is teszitek le voksotokat oly bőszen amellett, hogy más országok gondolkodása mérgező - legmélyebb tisztelettel jegyzem meg ezt a kis gondolat viskómból.

Nagy érdeklődéssel szemléltem továbbá azon egyetemi kar kutatásait, melyek feladata leginkább abban fogható meg, hogyan oldjunk meg a fizikai világban jelenlevő problémákat karosszékünk melegéből. Épp egy világot érintő problémán dolgoztak kitalátoraitok, mikor odaérkeztem. Arra a kérdésre, hogy hogyan is járjatok el azokkal az idegen országból jövőkkel, akik szorult helyzetükből, esetenként kétes körülmények között menekültek országotokba -akár időlegesen, akár maradási szándékkal- , szinte egy szempillantás alatt sikerült választ találnotok. Páratlan megoldásotok, melyben szabályrendszereitek szavainak újraértelmezéseivel, bölcs forgatásával megvizsgáltátok a körülményeket, megállapítva az idegen országból jövők státuszát, konzekvens megoldást nyújtott számotokra, hogy ismét maradhat mindenki a fotelben, hiszen az általatok megállapított státusz nem esik egybe avval a passzussal, ami a szabályrendszeretekben a fotelből felkelésre szólítana titeket. A szám is tátva maradt, mikor később sikerült megtudakolnom, mennyi ilyen eseti problémát oldottak meg kitalátoraitok anélkül, hogy az ürítésen és az étkezésen kívül ki kellett volna szállniuk karosszékeikből. Lenyűgöző, páratlan teljesítmény! Igazán ezek a nagyérdemű kitalátorok egyetemeitek koronái! Szükségét éreztem ott a helyszínen megtapsolni zsenialitásukat.

Mégis szabadjon megjegyeznem, Gulliver leírásai alapján sikerült eljutnom egy másik országba is, melyet Swift úgy nevezett, a Nyihahák földje. Felettébb érdekes életformák élnek ott, és azt gondolom, minden vágyam ellenére, hogy találkozzatok velük, és felvegyétek a beszélgetés fonalát, csupán szép ábránd, hovatovább téveszme volna ebben reménykednem. Valószínűleg sosem értenék meg magas elmélkedéseiteket, ahogy ti sem tudnátok elfogadni szerény és cselekvő életmódjukat. A Nyihahák földjén ugyanis nem találni olyan nyihahát, aki egy percet is foglalkozna ilyen szellemi rendszerek kiépítésével. Számukra, ahogy ők mondják, az egymás iránti tiszteletből és szeretetből következik a cselekvési vágy, ha a másiknak gondja akad, ha sérelmet szenved. Bárhogy is igyekeztem velük megértetni csodás szabályrendszeretek szépségét, a nyihahák úgy néztek rám, mint aki lopja a napot fölösleges locsogással és okoskodással. Nem is igen sokáig tudták hallgatni elméleteiteket, szívesebben töltöttek időt egymás gondoskodásával, meghallgatásával, segítésével, végezték a feladataikat, és élvezték a szabadidejüket. Megérthetitek hát, miért volna merőben nehéz kialakítani egy Kitalátorok Egyetemét itt, a Nyihahák földjén, vagy egy cselekvés karát nálatok, Balnibarbiban.

Bátorkodom előhozakodni avval, hogy reményeim szerint azon tudoraitok kísérletei, melyek a termőföld egészének pelyvával való bevetésére törekszenek (minekutána az gyorsabban nő), sikerrel zárultak eljövetelem óta, és meg tudtátok oldani az országot régóta terhelő éhinség problémáját. Összehasonlításképp, ebben is elmaradnak tőletek a Nyihahák hagyományos, búzavető módszerükkel, amiből csupán kenyérrel tudják jóllakatni fajtársaikat. Minekutána elmondtam, hogy nálatok táplálékhiány van, kedvesen felajánlották, hogy küldenek számotokra raktáraikból annyi búzát, amennyire csak szükségetek van, és nem kérnek érte semmit cserébe. Válaszleveletekben ezt jelezhetitek, ha mégsem sikerült a pelyva-projekt, a köztünk lévő testvérbaráti viszonyra alapozva helyzeteteket a legnagyobb bizalommal és tisztelettel kezelve igyekszem lebonyolítani a dolgot. 

 

Maradok őszinte csodálótok, és várom az újabb sikereitekről szóló válaszlevelet.

 

Legmélyebb tisztelettel,

A Könyvek Hercege

Nyihahák földje

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6511844917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő