Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Szemtől szemben 1.
Bizalom-nem-játék

"Bízom benned."

Ez a mondat fogadott mindenfelé a  2015-ös Csillagponton, és bár akkor nem szólított meg erősen, mégis megőriztem a karkötőmet, hogy emlékeztessen arra a hatalmas erejű tábori közösségre, ami abban a néhány napban összeállt annyi különböző helyről jött idegen ember között. Ennek mi sem adott nagyobb nyomatékot, mint hogy a záró istentiszteleten minden felszólítás nélkül egyszerre jutott mindannyiunk eszébe énekelni azt a Taizéi éneket, amit a korábbi igehirdetések végén már begyakoroltunk. 

Talán a személyes életemben fontosabb lett volna kérdésként előadni a tételmondatot. "Bízom benned?"

Aki hisz valamiféle transzcendensben, akit aktív részeként képzel el a világnak és az életének, annak fontos észben tartania, hogy végül is emberek vagyunk, akik a tapasztalatainkra támaszkodva élünk, értékelünk, hozunk döntéseket. Ezeken a tapasztalatokon keresztül rendezzük a kapcsolatainkat is, legyen az fizikailag megragadható, vagy csupán lelkileg érzékelhető lény. Vagyis, a mi esetünkben: ahogy viszonyulunk a hozzánk közel állókkal, úgy kezeljük, ápoljuk a kapcsolatunkat Istennel is. Ezért is kivételesen nagy segítség abban hinni, hogy Jézus Isten emberré lett énje, hiszen ezáltal a lehető legközelebb kerültünk ahhoz, hogy kapcsolódhassunk a korábban szakralitásba takarózott örökkévalóval.

Ez a téma, hogy a saját szintünkön közeledünk, közeledhetünk Isten felé annyira gazdag, hogy már most látom, fogok még ebből a kiindulópontból cikkeket írni, de épp a gazdagsága és a mélysége folytán most csak a bizalommal foglalkoznék.

A bizalom olyasvalami, amivel én mindig is hadilábon álltam. Nem volt gyermekkoromban róla egészséges mintám,  a korábbi párkapcsolataim pedig erre csak ráerősítettek. A fogalom erősen élt a fejemben, mert nagyon vágytam rá, hogy megtapasztaljam, de nem tudtam elképzelni se igazán, milyen is a bizalom. Azt gondoltam, ismerem a szót, tehát én mindent megteszek azért, hogy bízzak a másikban, de folyamatosan ott motoszkált a fejemben, hogy akiben megbízok, az bármikor megváltoztathatja a szándékát, vagyis megbízhatatlan, következésképp ahhoz, hogy a bizalmam megmaradjon, rá kell látnom az illető szándékaira, valamilyen szinten irányítani a cselekedeteit, hogy biztosan tudjam, megfelel a bizalmamnak. 

Ez nem bizalom, ez egy elvárás a másik felé, hogy a szándékaim szerint létezzen. Alárendelés. Nem rólam szól hanem róla. Nem én nyújtom a kezem, hanem akarom az övét. Szabályozás. Nem nézem ki belőle a megbízhatóságot, mert én sem vagyok az, hiszen szeretet és önátadás helyett meg akarom szabni, hogyan adja nekem ezeket. Öncélúság. 

És gondoljunk csak bele, talán nem vagyunk Istennel is így?

Evidensnek vesszük, hogy mindenben segít, hogy helyettünk dolgozik, ha hiszünk benne, és imádkozunk hozzá. Alárendelés. Elvárjuk tőle, hogy bizonyos dolgokat úgy csináljon, ahogy mi képzeljük az értelmezésünk fényében. Jelet adjon, azt tartsa problémának, amit mi is, és éppen úgy oldja meg, ahogy mi szeretnénk. Szabályozás. Odafigyelünk rá, hogy olyan módon cselekedjünk jót, ahogy szeretné, de mégis bennmaradjunk a komfortzónánkban. Eljárunk számtalan alkalomra, ami róla szól, mert azt hisszük, ettől közelebb kerülünk hozzá, de legalábbis látja, hogy vele foglalkozunk. Öncélúság.

bizalom-4.jpg

A bizalom olyasvalami, amit én adok a másiknak. Rólam szól, akár ismerem a másikat, akár nem. Meg akarom ismerni, és szeretni, ezért bízom benne. Ezt a bizalmat pedig a kiszolgáltatottságomon keresztül adom oda. Őt nem tudom irányítani, ezért nem is vállalhatok felelősséget az akaratáért, vagy a tetteiért. Leteszem elé a szívem, és hagyom, hogy azt csináljon vele, amit akar. Ha tartja annyira értékesnek, mint a magáét, nem töri össze, de ezt előre nem tudhatom. Reménykedhetek, hogy gondjába veszi, és nekem adja az övét, hogy én is gondot viselhessek rá.

Ahogy az emberekkel, úgy Istennel.

 

Ha van egy kis időd, kérlek szánd erre az anonim kérdőívre: 
http://kutkereso.blog.hu/2016/09/17/citromos_kave_narrativak

Előre is köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3811761803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő