Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Kútkeresés

Vendégcikk Tamási Dénes barátom billentyűzetéből

2016. október 02. - László Dávid

Te, aki olvasod ezt az írást, mit keresel? Keresel egyáltalán valamit? Ha találsz valami érdekeset, mit kezdesz vele? Végigpörgeted a sorokat, csak végig akarsz érni, csak kell valami táp a figyelmednek, vagy ebből most lesz is valami? Egy sóhaj a végén, hogy „hát igen.. jó lenne időt szánni az elmélyedésre”. Veszélyesen sok elmélyedésre alkalmas anyag van, nehéz kibírni hogy az ember ne kezdje falni őket, hogy aztán egyikből se tudja kifejteni azt a vizet amire szüksége volna.

A kútkeresés nem abból áll, hogy csákánnyal végigverem magam a sivatagon, és egy térképre felrovom az 5. kút helyét, amit megtaláltam, hanem hogy iszom. Kóstolgatom, ízlelgetem amit találtam, esetleg magamat is megszemlélem a víztükörben. Mit látok benne, mennyire tudom kivárni, hogy a víztükör elsimuljon, és valóban úgy lássam magam benne, ahogy vagyok? 

giphy.gif

 

Tartozom egy vallomással. 

Nekem se megy kivárni, főleg az utóbbi időben vettem észre, hogy olvasás függő vagyok. Ha munkába mentem, ha onnan haza, ha WC-re, vagy egy péksüteményért, mindig-mindig kellett valami könyv a kezembe. Ha még sincs, jók a feliratok is. Nem az olvasásnak szeretnék hadat üzenni, hanem annak, hogy az ember darálja a könyveket ahelyett, hogy elidőzne azon, amit kiváltott belőle. Ehhez szükség van rá, hogy néha felnézzünk a könyvből, és befele figyeljünk. Az evangéliumokat is végig lehet darálni anélkül, hogy személyessé válna akár egy leheletnyit is.

kutereses_1.jpg

Ó hányszor játszottam el, hogy elindultam valahová, és biztos ami biztos alapon, hátha beragadok egy liftbe vagy metróba, bedobom a táskámba az aktuális olvasmányomat.

"-Miért?
-Hogy ne menjen kárba az idő.
-Ó, szóval ha beragadok egy liftbe az kárba veszett idő, de ha már van nálam egy könyv amit bogarászhatok, azzal megmentem?"

Persze nem egyszerű, és egyből jöhet az olvasótól a kérdés: „Oké Einstein, de akkor mit csináljak helyette? Nézzem a falat, és csorgassam a nyálam?”
A válaszom pedig az, hogy tulajdonképpen igen. Kívülről valami ilyesmi. Nem könnyű utazásra invitállak, pont annyira nehéz mint amennyire nehéz vagy magadnak. Pont annyira titokzatos, amennyire hajlandó vagy szembenézni a saját rejtelmeiddel. Azt kérem tőled, hogy tölts egy kis időt a saját társaságodban. El lehet játszani a gondolattal, milyen viszonyban vagy saját magaddal?

Olyanok vagytok, mint akik soha nem ismerték meg igazán egymást, és nem is kívánják, így ha kettesben maradnak, felmorajlik az a kínos csend, amit muszáj elütni valami felszínes locsogással, időjárásról vagy bármi egyébről? Esetleg egyenesen tabu köztetek arról beszélni, hogy hogy érzitek magatokat? Fesztelenül visszafejteni, hogy hogyan és miért érzed épp úgy magad ahogy? Tudsz együtt érezni saját magaddal? Milyen főnöke vagy saját magadnak? Esetleg egy számonkérő hajcsár, aki ostoroz, vagy képes vagy bátorítani és biztatni magadat, "menni fog ez jobban is"? Mikor hogy...

A legizgalmasabb ebben az önmagammal levésben számomra az, hogy ha elég nyitott vagyok magamra, akkor kinyílik egy ajtó, és bejönnek olyan gondolatok és érzések, amelyekről tudom, hogy nem én produkálom őket.

Nincs igazából egyedül, így nem is tud unatkozni az ember. Külső fókuszpont hiányában akkor unatkozik, ha nincs ereje, bátorsága, motivációja foglalkozni a belső fókusszal, ezért görcsösen keres valamit kint, ami rendszerint mégsem bizonyul elég izgalmasnak.

Az utóbbi időben odafigyelek arra, hogy ne feltétlen olvassak a „holtidőkben” hanem foglalkozzak egy kicsit saját magammal. Elég fontossá váltam önmagam számára ahhoz, hogy ápoljuk a kapcsolatot. Talán mondanom sem kell, ez kulcskérdés abban is, hogy áldás, vagy átok leszek saját környezetem számára, hiszen amennyire rendben vagyok önmagammal, annyira nyíltan tudok odafordulni a másikhoz, és látni őt teljes valójában.

Neked mi az, ami nekem a könyv? Hogy töltesz időt magaddal, hogy szeretnél? Össze tudjátok egyeztetni a naptáratokat a találkozásra?

 

 

Ha van egy kis időd, kérlek szánd erre az anoním kérdőívre: 
http://kutkereso.blog.hu/2016/09/17/citromos_kave_narrativak

Előre is köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3711761597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.