Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - Narratívák

Kérlek, oszd meg minél több ismerősöddel. Kattintsatok a végén az almára. Minél többeket mozgat válaszra, annál hamarabb tudom folytatni.

2016. szeptember 17. - László Dávid

Egy család, egy eset, két emlék. Narratívák.
Kérdések. A Te észrevételed, érzéseid.
Előre is köszönöm.

1. narratíva

Amióta az eszemet tudom, szerettem apámat, a bátyámat viszont csak nemrég tudtam elfogadni. Miután újra elkezdtünk közeledni egymáshoz, előjött egy fájdalmas emlék belőlem, ami mindent megváltoztatott. Rossz gyerek voltam, bár nem mindig szándékosan követtem el csínyeket. A természetem része volt, még ma is az. Nem tudom, hány éves voltam, de élesen látom magam előtt, ami akkor történt. Levertem a vázát, kiöntöttem a kólát a szőnyegre, szétszórtam a müzlit a kanapén, levágtam apám ingeinek a hosszából, hogy jók legyenek rám, és még egy sor más butaságot csináltam. Amikor apám hazajött a bátyámmal, és meglátta a felfordulást, amit okoztam, hihetetlen haragra gerjedt. Szeretett egyébként, de amilyen indulatot váltott ki belőle a művem, azt nem tudta megfékezni. Elégtételt akart, ezért odajött hozzám, megragadott a karomnál fogva, és lendítésre emelte a kezét. Tudtam, hogy most akkora verést fogok kapni, hogy abba belehalok. Ekkor hirtelen apám dühös arcát a bátyám háta takarta el előlem. Odaállt közém és apám közé, és arra kérte apámat, hogy őt verje el, ne engem. Én nem bírnám. A szemem előtt verte félholtra az apám a bátyámat. Utána azt hittem, a bátyám meghalt. Három napig csak feküdt a kórházban mozdulatlanul. A felébredése csoda volt.

Mit gondoltok apámról?
Mit gondoltok a bátyámról?
Mit gondoltok rólam?

 

2. narratíva

Amióta az eszemet tudom, szerettem apámat, a bátyámat viszont csak nemrég tudtam elfogadni. Miután újra elkezdtünk közeledni egymáshoz, előjött egy fájdalmas emlék belőlem, ami mindent megváltoztatott. Rossz gyerek voltam, bár nem mindig szándékosan követtem el csínyeket. A természetem része volt, még ma is az. Nem tudom, hány éves voltam, de élesen látom magam előtt, ami akkor történt. Levertem a vázát, kiöntöttem a kólát a szőnyegre, szétszórtam a müzlit a kanapén, levágtam apám ingeinek a hosszából, hogy jók legyenek rám, és még egy sor más butaságot csináltam. Amikor apám hazajött a bátyámmal, és meglátta a felfordulást, amit okoztam, megkérte a bátyámat, hogy beszéljen velem, mégiscsak közelebb vagyok hozzá korban, meg mi tudunk szövetkezni, hiszen testvérek vagyunk. Bátyám megpróbált beszélni a fejemmel, mindent elkövetett, de nem akartam meghallgatni. Az agyamra ment a kedvességével meg a türelmével. Ő jobban hasonlított apánkra, mint én, bár ezt akkor még nem vettem észre. Okosabb volt, mindent értett. Ma már tudom, hogy csak segíteni akart, de akkor, a konyhában csak az járt a fejemben, hogy fáj még a jelenlétében is lenni. Feltört belőlem a harag, és teljes erőmből nekilöktem a konyhaasztalnak. Beverte a fejét a konyhaszekrénybe, és összecsuklott. Hirtelen lehűlt a fejem, a mellkasom pedig összerándult. Megtorpantam. Azt hittem, a bátyám meghalt. Három napig csak feküdt a kórházban mozdulatlanul. A felébredése csoda volt.

Mit gondoltok apámról?
Mit gondoltok a bátyámról?
Mit gondoltok rólam?

 

Válasz a képre kattintva:

tv-fringe_00261239.jpg

 

Folytatása következik....

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2011717811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.