Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Az együttérző kópé és én
Egy megközelíthető király színe előtt

Az Úrral nem szabad vitatkozni. Nem lehet neki feleselni, vagy rá semmiféle rosszat mondani. Semmiért sem lehet okolni, legfőképp tilos bármiféle megalázó dologgal összekapcsolni a nevét. Egyszerűen nem. Ő adta nekünk a földet, miatta élhetünk egyáltalán, lehet étel az asztalunkon, ruha a gyermekeinken, mindent neki köszönhetünk. Bárhogy is hozza az élet, még ha körmünk szakadtáig kell is dolgoznunk, még ha minden összekapart vagyonunk odavész, vagy bármelyik hozzánk közelálló személy, vagy mi magunk áldozatául esünk mások sanyargatásának, erőszakos cselekedeteinek, a mi Urunk akkor is vád felett áll, megkérdőjelezhetetlen, a személye sérthetetlen. Ő tökéletes, mi nem. Ő királyi, fenséges, mi pedig hűségesek vagyunk hozzá.

Na abbahagyom, mielőtt kilépsz az oldalról.

Igen, jól gondolod, kedves hívő barátom. Te megérted, miről beszélek, tudod nagyon jól, mit jelentenek a fenti sorok, szinte ott vagy te is a pillanatban, amikor ezeket olvasod, mert emlékszel még, hogy ezt tanultuk általánosban a feudális rendszer vazallus-szolga viszonyáról. Tehát jól sejtetted, a hűbérúri rend attitűdjét igyekeztem felvázolni. Mi? Hogy neked erről más jutott eszedbe?


0714_wonka-800x480.jpg

Élt egyszer egy Anzelm nevű filozófus, aki úgy képzelte el Jézus kereszthalálát, mint Istent kiengesztelő áldozatot. Ő úgy fejtette vissza ami a Golgotán történt, hogy Istenben volt egy kiengeszteletlen harag felénk, amiért elfordultunk tőle, és a rosszat választottuk helyette. Ez a harag sérthetetlen, mivel Isten személye ellen szólt a gyalázat, és bár szeret minket, a személyét övező tekintélyen nem eshet csorba. Emiatt meg kell büntessen minket, na de akkor nekünk végünk. Ezért helyettünk meghalt Jézus, hogy áldozata kioltsa Isten haragját. Kifizette az adósságot. 

Nem szeretnék jobban belemenni ennek az értelmezésnek a boncolgatásába, a fenti szövegről beszélnék csak, ami pont evvel a konvencionálissá vált életmű-értelmezéssel szinkronizál.

Számos helyen találkoztam evvel a hozzáállással Isten irányában, és meg kell valljam, nekem személy szerint nem tetszik. Nem érzem jól magam benne, mintha azt az istenképet hozná vissza, amiben a főpapok hittek Jézus korában. Egy Isten, aki a szentségét az elhatárolódásban éli ki. Akinek a személye sérthetetlen, mivel rangjánál fogva nincs, aki azt megsérthetné. Ez a rendszer a rangokért adott elismerésekből építkezik, és ez engem undorít, mert semmi személyközi, semmi ősi, semmi gyermekien természetes nincs benne. Pusztán szükségszerű, ha egyesek el akarják szeparálni magukat másoktól. Tudom, hogy most nem egy másik emberről van szó, hanem Istenről, de mégis, Isten emberi formát öltött, megszületett vérben és mocsokban, ahogy mindenki más. Éhezett és fázott, izzadt és ürített, dolgozott, pénzt keresett, sértegették, megverték, és megölték. Minden, amit csinált, annyira emberi volt. Isten feladta a szuverenitását, hogy keresztülmenjen azon, amin mi, ennél pedig kevés hír örömtelibb.

Számomra az egyik fontos dolog, ami Istent valóságossá teszi, hogy lehet vele pörlekedni. Ha láttad a Hegedűs a háztetőn-t, érted, mire gondolok. De tovább megyek. Ha Istennel nem lehetne veszekedni, lecseszni, utálni, leköpni, hogy lehetne megbánni, megbocsátást kérni tőle? Enélkül üres frázis lenne, vagy legalábbis nehezen megélhető fogalom, hogy "ellene vétkezünk", ami még az előbb említett kiengeszteléses rendszernek is igen fontos eleme.

A kulcsszó a közösségvállalás. Jézus együtt létezik velünk egészen lelkünk legsötétebb mélységéig. Ez a megnyílás, ez az egyenesség egyben kiszolgáltatottság is. Szeretetet jelent, de vállalja a megsebződést is. Ezt a hatalmas tettet befogadva, megértve pedig nem létezik, hogy ne látnád be Isten valódi nagyságát, ne csodálnád őt úgy, ahogy megérdemli. Hihetetlen erő, igazi hős!

710full-zorba-the-greek-screenshot.jpg

Hadd beszéljek az én szubjektív istenképemről. Számomra Isten egy igazi kópé. Nagyon szeret tréfálkozni, bajkeverő figura, aki nem szalaszt el egyetlen lehetőséget sem a huncutságra. Minden teremtéséből az a hamiskás mosoly tükröződik vissza, ami mindig más és más kérdést tesz fel, amivel zavarba hoz, rádöbbent valamire, gondolkodásra és csodálatra serkent. Ha láttad A kis herceg 2015-ös rajzfilm feldolgozását, olyan, mint az öreg Exupery. Kópékirály. Ugyanakkor együttérző. Gyenge. Kiszolgáltatott, de épp ettől őszinte, ettől hatalmas. Olyan szülő, aki minden gyermekét ugyanannyira szereti, ezért amikor az egyik megbántja, megalázza, fájdalmat okoz, fizikailag bántja a másikat, akkor tehetetlen. Kínjában annyit tud tenni, hogy együtt zokog a szenvedővel, és próbálja jobb belátásra bírni az okozót. Nem reménytelen, hanem reményteli! Ettől igazán tiszteletre méltó. Ezért küldte el Jézust, mint képet magáról. Hogy lássuk, milyen. Hát ilyen az én istenképem. Jelenleg.

little-prince3.gif

Nem áll szándékomban a te istenképedet olyanra formálni, mint az enyém. Biztosan tudom, hogy lesznek, akiknek ez az istenkép nem szimpatikus. Azt szeretném, ha elgondolkoznál azon, mennyire vagy közvetlen, gyermekien egyenes és őszinte Istennel, mennyire tudod szeretni és tisztelni, igazán nagynak látni, még sokkal inkább, mint a szüleidet, vagy életed szerelmét. Mert egyvalami vitathatatlan: Ő kétezer éve face to face áll veled szemben.

little-prince2.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr1911661972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.09.04. 16:18:41

Tetszik a blog. Nyomtam egy követés gombot :)

László Dávid 2016.09.04. 22:22:38

@sefatias: Köszönöm szépen. :) Ami a szívemen, az az ujjaim közt. Látom, te is így vagy vele.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő