Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Hit+1

2016. augusztus 28. - László Dávid

A Miles Davis-es cikkben megígértem, hogy külön kitérünk a keresztény ifjúsági zenére is.

A címben szereplő bandanév a South parkból van, és (ne röhögj) Eric Cartman keresztény zenekarát hívták így. A repertoárjuk abból állt, hogy szerelmes dalokban a női- vagy férfinevet kicserélték Jezuséra. Így születhetett meg a következő toplistás szám is:

magyarul 

A történelemben az egyházi zene modern zene is volt, mivel mindig az adott kor zeneszerzői szolgáltatták az egyházzenét. Ez a szokás valamikor az elmúlt században megtört, ezért most az idősebb generációk kissé kétkedve fogadják a dicsdalokat. De mondom, a kortárs művészet spirituális szolgálatba állítása minden korban létezett. Aminek görbe tükröt állított a rajzfilmsorozat, az nem is az volt, hogy a vallásos közeg elektromos gitárt és dobot használ a zenéihez, hanem az, hogy amikor egy ilyen törekvés terjed és nő, óhatatlanul becsúsznak silány minőségű, kevesebb energiába kerülő, gyengébb termékek is. És persze, mondhatjuk, hogy a "nagy számok törvénye", de valamiért ezek a gyengébb darabok népszerűbbek, mint a kevés, jobbak. A gyengeséget itt nem szubjektíven, "ízlés dolgaként" kezelem. Tényleg vannak olyan számok, amik prozódiailag botrányosak, vagy a tartalmuk sületlenség, sőt, egyes esetekben annyira szembetűnő a probléma, mint a Hit+1 zenéinél.

Egy másik igen szomorú tény a dicsdalokkal kapcsolatban, hogy egyre több olyan készül, amiben szinte semmi művészi vonás nincs, pusztán csak dallamba csomagolt dogmatika, aminek egyetlen előnye, hogy ha elpusztítanák az összes Bibliát a földön, egyfajta Noé bárkájaként ezek a dalok tovább hordoznák az írásértelmezést. 

Hogy kicsit jobban képbe kerülj, itt egy videó, ami nálam sokkal velősebben bemutatja ezt az állapotot:

 

Ez a videó persze csak kritikát fogalmaz meg, pedig van törekvés a minőségi dics-zenére is. Idén voltam Debrecenben, ahol két napon keresztül az ifjúsági zene jövőjéről volt szó. Adtak tippeket, amikkel megszínesíthetjük a dicsőítést, felhúzhatunk poétikailag egy zeneszöveget, erősíthetjük a zenei részt, stb. Mégis, ezen a konferencián két szembetűnő hiba máris előbújt: Az egyház nem fordít elegendő pénzt és időt azokra a felületekre, ahol kialakulhatnak minőségi dics-zenék (zenei tábor, zenekarok támogatása, stúdió, felszerelés, gyakorlási lehetőség, és sorolhatnám), és ha foglalkozik is a témával, akkor sem hajlandó bevonni egyházzenészeket, zenetábori tanárokat, zenekarokat a dologba, csak a saját kezei közt hajlandó szorongatni a dics-zenét. Pedig a szakértelem bevonása csak a javára válna a rendesen összerakott dicsőítésnek. Egyelőre azonban a minőséget maga mögé szorítja ebben a kérdésben a doxológiai pontosság. 

Létezik minőségi dicsdal külföldi, és hazai pályán is. Pár példa: 

Gungor

Szélrózsa Band

Vagy egy új kedvencem, a Lift! zenekar. 

És még van sok, külföldi és magyar is, csak én nem ismerem őket, vagy most nem sorolok többet a cikk mérete miatt. Szóval ezek a zenekarok mind hangszerelésben, mind szövegileg (beleértve a költőiséget, a stilisztikát, prozódiát, doxológiát, stb.) a topon vannak. Ez persze nem azt jelenti, hogy elérték a zeneművészet legtetejét, hanem hogy mindenképp megállják a helyüket akármerre a világban. 

A nagy-keresztény közösség egy rétegének van egy erős kritikája a modern dicsőítéssel kapcsolatban: Hangulat-generátor. Nos, valóban igaz ez a Hit+1 kategóriás dalokra, amiket kvázi verscsinálóval fabrikáltak. Ezekre tényleg rámondható, hogy az "élmény-kereszténység melegágya". 

Viszont mondok egy hajmeresztőt: az eddig felsorolt kritikák idővel mind érvényüket vesztenék, ha mi, a hallgatók tudatos fogyasztók lennénk. Tudunk változtatni ezen a helyzeten, mégpedig úgy, hogy a minőségi zenét támogatjuk alulról, a többitől pedig látványosan elfordulunk. Ez olyasmi, amibe van beleszólásunk, még ha mi nem is vagyunk szervezeti körökben, a tömeg igényei akkor is ki tudják kényszeríteni a megfelelő lépéseket a fejlődés felé. Legyünk tehát sokan, hangosak, támogassuk az igényes zenét minden formában, ahogy csak tudjuk. A mi érdekünk is, hogy szellemileg gyarapodjunk, és ne tagozódjunk be egy szinten, pusztán az élmény kedvéért. Egy egyszerű példával élve: meg lehet szokni szeretni a való-világos műveszekedéseket, kiélve bennük a saját problémáinkból eredő feszültséget, de lehet nézni vitaműsorokat is, amiből tanulhatunk.

ffojhvejo.jpg
Még egyszer: Az a környezeted, amibe energiát fektetsz. Ez igaz a zenekultúrára is. Szentelj figyelmet a művészi táplálék megválogatására. Jól lakhatsz mesterséges adalékoktól finom gyorskajával is, de hosszútávon kifizetődőbb rendes élelmiszereket fogyasztani.

Köszönöm a figyelmedet!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2611654374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.