Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - A Király hajója

2016. július 02. - László Dávid

Ismered a Thészeusz-paradoxont?

A történet szerint Thészeusz, Athén királya számtalan kalandot élt át (hogy csak egyet említsek : a Minotaurusz), és majd mindegyiken csodás hajója vitte keresztül. Végső hazatérte után az athéniak kihúzták hajóját a partra, és egy emelvényre állították a főtéren, hogy ereklyeként őrizhessék az utókornak. Az idő vasfoga azonban semmit nem kímél, a hajó részeit is megkezdte, az athéniak pedig lelkesen cserélték elkorhadt darabjait, hogy mindig teljes fényében pompázzon a műemlék. A lecserélt részeket egy épületben gyűjtögették, ahol egyszer egy lelkes ifjú arra szánta el magát, hogy összerakja a korhadt darabokat. Mikor elkészült, mindenki megdöbbenésére Thészeusz hajója teljes egészében ott állt egyszerre az épületben, és kiállítva a főtéren is. A hosszú évek alatt ugyanis annyi elemét kellett kicserélni, hogy végül minden darabját leváltotta már egy újabb. Felmerült az athéniakban a kérdés: Akkor most melyik Thészeusz hajója?

Kétféle válasz lehetséges:

1. A hajótest elemei elválaszthatatlanul magukban hordják a "Thészeusz hajója" címet. Ez esetben igenis fontos, még ha a hajó materiális elemei múlandóak is, hogy megmaradjanak, mert azok együttese adja "Thészeusz hajójának" fogalmát. Elképzelhető. Azonban akik ezt az értelmezést választják, szembe kell nézzenek avval, hogy a hajótest az időben létezik, ily módon múlandó, tehát hosszú idővel ugyan, de Thészeusz hajója végleg el fog porladni.

2. Thészeusz hajója lehet mindkettő, ugyanis az eszme a materiális dolgok fölött, az érzéki világon kívüli, örök ideákhoz köthető, és nem a fatest része, hanem a fatest járuléka a "Thészeusz hajója" fogalomnak. Ez esetben a király hajója az idők végezetéig megmarad a néppel, még ha a hajótest darabjait folyton cserélni is kell mindig újabb és frissebb alkatrészekkel.

Nagy esélyt látok rá, kedves olvasóm, hogy számodra a második válasz a kecsegtetőbb (még ha nem is vallod be teljesen), hiszen abból az következik, hogy a lényeg köztünk marad, amíg világ a világ, míg az első avval a veszéllyel fenyeget, hogy a Király dicsősége is elmúlik a faanyag romlásával.

Mégis, a mai napig vita kérdése az athéniak között, hogy melyik a valódi értelmezés.

Persze nem minden fekete-fehér, elképzelhető, hogy vannak egyes athéniak, akik szerint a két oldal között lehetnek engedmények a technika, vagy a felhasználható anyag kérdésében, a restaurátorok bármilyen bizonyítványait illetően, vagy akármi egyéb.
Azt is el tudom hinni, hogy néhány athéni szerint mindkét oldalnak igaza van, ameddig nézete (t.i. hogy fontos-e a hajótest, vagy sem) csupán eszköz, hogy közelebb érezhesse magát a Király személyéhez, nem pedig cél. Szerintük kell a fejlődés, de fontos, hogy a mederben maradjunk. 

Személy szerint, kedves polgártársam, én azt gondolom, hogy szép gondolat ez a "mindkettő fontos", de addig nekem is a második lesz a szimpatikus, és az első zavaros, ameddig az athéniak egyik tábora vakon ragaszkodik a korhadt fához, amibe már a következő generációk nem képesek belelátni a "Király hajóját".

rembrandt_christ_in_the_sto.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr828858808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.