Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Citromos kávé - A mosoly és a könnyek a lélek látható jegyei

Minden gyermeknek valamilyen szinten megtanítja a környezete, hogy hogyan dolgozza fel a sikerélményt. Szeretjük a jót, szeretjük átadni a jót, beszélni róla, fejtegetni a szép dolgokat, az élet örömeit, sikereket. Kudarcról, elesettségről, hiányról viszont nem szeretünk beszélgetni a következő generációkkal. Egyesek gondolhatnák most, hogy "hát azt majd úgy is megtanulja a saját bőrén, minek beszéljek még én is erről", pedig a kudarcélmény, a magány, az elesettség feldolgozására ugyanolyan fontos, - ha nem fontosabb - megtanítanunk egymást. 

Az emberek többségének jobb esetben van sikerkultúrája, de nincs csalódáskultúrája. Itt szabadjon megjegyeznem, hogy közelebbről vizsgálva az a hozzáállás, miszerint "nem számít, hányszor küld padlóra az élet, állj fel, és csináld" sem kudarckultúra, elvégre a célja a siker elérése, tehát sikerkultúra. 

A szomorúsággal együtt élni, azt megismerni, meríteni, gyarapodni belőle nem tudunk. 

drugswallpaper012_1680x1050.jpg

Nagy gondolkodók, költők, filozófusok, írók közt akad olyan, aki a szomorúság megéléséről, feldolgozásáról, abból való gyarapodásról osztott meg velünk gondolatokat, ezek valahogy mégsem forrtak ki az emberi közvélekedésben. 

Helyette a keserűséget elkendőző, azon felülkerekedő, azt ellenségként kezelő szellemiség alakult ki, ami legjobban egy közgazdasági zsargonnal példázható: az értékcsökkenést a tőzsdén úgy nevezik, "mínusz x-el növekedett". Végső soron minden a sikerről, a növekedésről kell szóljon, még a kudarcnak, a szenvedésnek is csak akkor volt értelme, ha azt siker koronázza egy életszakasz végén. 

Persze evvel nem is vitatkozom, hiszen a hibákból tanulnunk kell, mégis csak kevesen mernek szembenézni avval, hogy amennyire a szépet és a jót önmagáért értékesnek tartjuk, elmerülünk benne, pedig túl sok tanulnivalót, útmutatást nem szűrünk le belőle (hiszen végcélnak számít, nem a rögös út részének), annyira értékelhetjük, elmerülhetünk a hiányban, a csalódásban, az ürességben is, és felfedezhetünk abban is a szépséget.

Ruth Bebermeyer rabbi mesélte egyszer, hogy amikor az idősebbik fia váratlanul meghalt, mindenki a gyülekezetből vigasztalni próbálta: "Már jobb helyen van." "Még találkoztok." stb.
Azt mondta később erről a rabbi, hogy nem az fájt neki a legjobban, hogy ezek a mondatok akkor, a szenvedésének közepében teljesen üresek, hiteltelenek, és a fájdalmát eltussolóak voltak, hanem hogy húsz éven át rabbiként ő ugyanezeket mondta a gyászoló embereknek. Valamekkora seb az ember lelkében minden veszteség, kudarc, fájdalom, csalódottság, sorolhatnám...

És ameddig szeretjük megélni az örömöt másokkal, a szomorúságban nem szeretünk partnerek lenni. Az empátiánk azon része elcsökevényesedett. A szomorúságot inkább kezelni szeretjük. 

A szomorkultúra hiánya általános emberi csonkasága az élet megélésének. Számos színtéren megjelenik ez, kezdve a fájdalom és a veszteség látványának eltolásával, relativizálásával (születés és halál momentumai eltávolítva a hétköznapokból közintézményekbe, hajléktalanokon átnézés, nehéz sorsúak figyelmen kívül hagyása, gyilkolás és nyomor szenvtelen ábrázolása a szórakoztatóiparban, főleg gazdagság és jó hírek mutogatása a médiában és a közösségi oldalakon) egészen a hétköznapi panaszkodásokra adott " majd én megoldom" vagy "így megoldhatod a bajod" tanácsokig.

Úgy is mondhatjuk, hogy a könnyebb, járhatóbb út álomvilágok és fantáziák közt ringatózni, csak a szépre és a jóra összpontosítani, és a nehezebb, rögösebb út szembenézni a szomorúsággal és a fájdalommal. Távol álljon tőlem, hogy elvegyem valakitől a kegyetlenség közepette a reménykedést, annak is megvan az ideje, mint ahogy az örömködésnek, és meg kell legyen az ideje a keserűség méltóságteljes befogadásának is.sadness_fullbody_render.png

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr198460034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő