Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Elmepornó

Az egyik közös vonás az emberekben az, és ez ki is emeli a többi élőlény közül, hogy önmagáról, az életéről, és a rajta kívülálló világról is szokott gondolkodni elvont, absztrakt szinten. Mindannyiunknak vannak kisebb elképzelései ezekről a dolgokról, a valóságról, okokról, célokról, de talán nem mindünknek van ezekről a kis morzsákról egy átfogó kép a fejében. Ez a velünk született természetes cselekvés, a kérdező szemlélődés eredete is újabb kérdéseket vet fel, mégis ebben a bejegyzésben inkább magáról a kérdező szemlélődésről szeretnék beszélni, illetve arról, hogy hogyan alakul ki manapság egy kép az emberekben a morzsákból.

the_school_of_athens.jpg

Napjaink felgyorsult világában szeretünk készen hozzájutni a dolgokhoz, hogy annyira hamar betöltsünk egy szükségletet, amennyire csak lehet, és tovább mehessünk a következőre. Talán azt reméljük, hogy ha elég gyorsan tömjük be az űröket magunkban, akkor még életünk vége előtt egészek leszünk, és jut időnk élvezni a teljességet. Ezért hajszoljuk a gyors kiszolgálást, az elősütött ételeket, a gyorsan ható gyógyszereket, és a rövid időn belül belátható gazdasági sikereket. Ez a hétköznapi szinten megszokott instant élet arra ösztökélhet minket, hogy a valóságra vonatkozó kérdéseinkre is gyorsan kapjunk válaszokat, rengeteg időt megspórolva nagy lépést tegyünk az áhított teljesség felé. Emiatt azonban lemondunk a kritikus gondolkodásról, és teret engedünk egy új manufaktúra létrejöttének, aminek a profilja az, hogy életfilozófiát szolgáltasson. Keveset tágítjuk ismereteinket, aminek ára van: elveszítjük értékelésünket is. Már nem tudjuk megmondani, ha egy életfilozófia mondjuk a logika szintjén önellentmondásba ütközik, vagy hogy az életből szerzett tapasztalataink mennyire összeegyeztethetőek egy ilyen előfagyasztott világnézettel, hiszen tapasztalatainkat is már csak abban a rendszerben tudjuk értékelni, amit magunkon kívül vásároltunk meg ezektől a céhektől. Azzal pedig már most legyünk tisztában, hogy ezek a céhek is olyanok, mint azok, amelyek hétköznapi szolgáltatásokat hivatottak betölteni: nyereségorientáltak. Céljuk az, hogy a lehető legkevesebb önrészből a lehető legtöbb eladható terméket gyártsák, és olyat, amire a társadalomnak igénye van. Nem cél a minőség, csak hogy elérje a kívánt eredményt.

scauseforapplause00036.png
A kívánt eredményt, a nagy kérdések által hagyott űr betöltését pedig elég könnyű kielégíteni egy olyan társadalomban, amely lemondott arról, hogy fáradságos odafordulással megismerjen más nézőpontokat, azt eddigi ismereteinek tükrében értékelje, végignézze, keressen rajta gyenge pontokat, foltozgassa.
Ha mégis valamilyen nyilvánvaló hiba tűnik fel idővel az instant életfilozófián, gyorsan bemegy, és vesz egy másikat, majd avval is húzza egy darabig. Ezt is, mint ahogy annyi mindent, kiengedtük a kezünkből, és rábíztuk magunkat szolgáltatókra, de nem vettük észre, hogy a nagy kérdésekről való alaposabb és alaposabb gondolkodás szüli a kritikus gondolkodást, és az elsőt átadva átadtuk a másodikat is. Manapság a szolgáltató nem csak a társadalmi igényeknek termel, de még azt is eldönti, mik legyenek azok az igények. Mindenből csinál valami annyira művit és egyszerűt, hogy az kívánatos, és gyorsan emészthető legyen. A mai kor életfilozófiái éppúgy, mint a ruhák, vagy más tömeggyártott olcsó termékek, nagy eszmék koppintásai: a főbb vonásokat – egyszerű, de a „valami azért van” célnak megfelelő fogalmi kapcsolatok - és a márkát - hangzatos, elvont kifejezések - átvéve gyenge összetartású anyagból készült utánzatok. Nem tartósak, nem alaposak, de az első kérdést („te mit gondolsz az életről”) lehet velük hárítani.

És így esett meg, hogy a 21. századi ember a társasági filozofálásból, a vallásosságból és egyéb életfelfogásból szellemi pornót fabrikált. Individualizmussal természetellenessé pumpált farkakkal tömik be a belső lyukaikat gyors és rendszeres „én tudom az élet értelmét” önkielégítés céljából.

insert_your_pseudo--28444.jpg

Nem volt ez mindig így. Régi korok eszmeáramlatai mind fáradságos munkák szüleményei voltak, és mindegyikük egy részletes világlátást tárt a szemünk elé. Minél többféle ilyen eszmeáramlatot ismertünk meg, annál több szemszöggel egészítettük ki a világszemléletünket, létrehozva a minőség fogalmát, és a kritikát. Evvel együtt pedig sikerült felfejlesztenünk, és gyakorlati úton – minél több tanulással- elsajátítanunk a logikus felépítettséget, annak igényét.

Az egyetlen igény ma, ami kialakul bennünk, az a sikeres élet csúcsára kapaszkodás. Fölöslegesnek tartjuk a fizikai világon túli dolgok lehetőségeinek feltételezését, elvont gondolkodásunkat is az egzisztenciális fejlődés teszi ki, amit hol a média, hol a tömegkultúra, hol a kereskedelem által kínált csillogó élmények halmozása jelenti. Saját idealizált képmásunk lett az istenünk, akinek a bőrébe kívánunk bújni, hogy mi is ott legyünk a tökéletes, boldog élet Olümposzán a többi istennel, akikkel most még csak egy átmulatott éjszaka után félrészegen a cigicsikkes és hányásos utcán hazafelé sétálva futunk össze, gyanakvó pillantásokat vetve egymásra, vajon a másik nem-e épp egy késsel próbálja magát közelebb vájni ahhoz a gazdag életvitelhez. Vagy egy nyári ebédszünetben a buszon nyomorogva szorongatjuk előlük a zsebeink száját, miközben sakkozunk, hogy melyik számlát tudjuk befizetni abban az órában, amit egyébként a fáradtságos, és kiábrándítóan alacsony keresetű munkaidőben elénk vet a munkáltatógazda.

Állítólag az ember kiábrándult a romantikából, kiváltképp a transzcendensből, és a realizmus felé vette az irányt. Mégis nagyobb álmokba ringatjuk ma magunkat, mint eddig bármikor. Önmagunk nagyságának álmában fürdőzünk, miközben a sikerfilozófia-céhek mindent megtesznek, hogy értékelésünket a saját életünk valós örömeiről, csodáiról áttereljék egy fantázia-én császári életmódjára.

De hát most már az emberek mind ugyanabban hisznek, csak mindenki máshogy fogalmazza meg!
Idilli érzés azt gondolni, hogy mások ugyanarra mennek, mint én, és rengeteg út van, de mind ugyanoda vezet….de nem így van. És ez leginkább egy alapos beszélgetésben derül ki. Már eleve a világnézetek pluralizálódásával implicit elfogadja az illető, hogy valójában mindegy, miben hisz, csak valahogy élje le az életét. - Ki mondta ezt neked? Miért fogadod el alapos értékelés nélkül ezt?

Talán mostanra világossá vált, mit is szeretnék mondani a blog mottójával: “Minden boltban könnyen kaphatnánk palackozott vizet, de merjünk inni a forrásból.

Vegyük vissza azt, ami a miénk: a kritikus gondolkodást, az értékelést, a fáradtságos tanulást. A filozófiatörténet adománya: a kérdező világlátás hernyójának pillangóvá válása. Segítségével kiszűrhetjük a sikerfilozófiák buktatóit, logikai hibáit, érzelmi- és vágymanipulációit. A vallások tanulmányozásával nem hitethetik el velünk, hogy többezeréves alapokon nyugszanak azok a gondolatok, amiket meggyőző csomagolásban tálalnak szándékosan falsul idézett, félreértelmezhető, vagy kontextusából kiollózott mondatokkal.

funny-quote-fake-internet.jpg

Ellustultunk ennyi évnyi kiszolgálás, és orrunknál fogva vezetettség után, nehéz lesz átállni az önellátásra. Az első lépés a céhektől vett szellemi építmények lecsonkolása az alapokig, hogy egy stabil monumentumot lehessen felhúzni a helyén, már önerőből: kérdésekkel, értékeléssel, egy kis szkepticizmusból és átgondolásból gyúrt meggyőződés-habarccsal és rengeteg más építőkkel való diskurzussal...

Csak kezdd el!!

 

Köszönöm a figyelmed! (Folytatása következik)

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr138235838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő