Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

FIGYELMEZTETÉS! Ennek a blognak az olvasása SZIGORÚAN TILOS!

2015. október 14. - László Dávid

"Mindig az elnyomás pincéiben születnek az új igazságok."   Antoine De Saint-Exupéry

Az ember egyik sajátos jellemvonása a lázadás. Lázadunk a régi rendek ellen, lázadunk korunk azon eszméi ellen, melyek ellentétesek a mieinkkel, tiltakozunk minden ellen, ami nemtetszésünket váltja ki. Talán a gondolkodás képességével együtt járó igazságkeresés lehet az oka ennek a tiltakozásnak, vágyunk ugyanis, hogy megtaláljuk azt a helyesebb, tökéletesebb utat, ami által jobb és jobb képet alkothatunk a valóságról. Manapság azonban ennek a jellemvonásnak a tárgya nem feltétlenül az igazságkeresés, vagy pontosabban mondva az eddigi igazságokban a hibakeresés, és annak kiküszöbölése. Az iránya gyakorlatilag mára elhanyagolhatóvá vált, az egyetlen igénye, hogy legyen egy bejáratott rendszer, aminek neki lehet menni.

22505-family-guy-no-loitering.jpg

Főképp az lett népszerű a lázadásban, hogy mainstream dolgokkal szemben történik, vagyis az ellenkezés legtöbbször azt támadja meg, ami éppen népszerű. Az oka ennek végtelenül egyszerű: minden, ami népszerű, az egyenlő a tömegigénnyel, a tömegigényben részt venni pedig visszataszító, mert az egyenlő a birka-életmóddal, vagyis az árral való sodródással. 

A lázadás egy másik új funkciója a feszültség levezetése lett. George Orwell 1984 c. könyvében, ami egy disztópikus világot ír le, ahol diktatúra uralkodik, és az embereknek még a gondolatai is meg vannak figyelve, a lázongásnak pont ezt a funkcióját veszi igénybe segítségül a párthűség fenntartásához: A regényben minden munkanapon a munkahelyeken tartanak egy közös programot, amit "két perc gyűlöletnek" neveznek. Ezalatt összegyűlnek a dolgozók, és egy rendkívül ingerlő propagandavideót néznek meg a párt ellenségeiről, titokban működő bomlasztó szervek vezéréről, ellenséges hatalmak leigázó szándékáról, mindezt olyan fülsértő zavaros hangaláfestésekkel, amikkel az ember idegrendszerét felborzolják, hogy annak dühkitörései legyenek. Dühét így kiéli a videón szereplőkre irányítva, és ezután már nem marad benne indulat saját nyomorúsága, az elnyomó párt iránt. 

A lázadás tehát élvezeti cikk lett az emberek életében, és épp úgy, mint más élvezeti cikkek, ez is az önmagunkkal szembeni megelégedettség, és a megnyugvás érzését adják.  Hiszen ha lázadunk a többség ellen, nyugodtan mondhatjuk, hogy "én nem vagyok olyan, mint a többi". Sőt, ha körbekérdezel, mindenki biztosít téged arról, hogy neki nem tetszik az, amiben él, tehát "ő nem olyan, mint a többi". Csakhogy, józan paraszti ésszel mégis olyannak kell lennie, mint a többi, mert ettől többi a többi. 

Népszerű dologgá vált a lázadás. Felmerül tehát a kérdés, lehet-e lázadni a lázadás ellen, amikor az a legnépszerűbb dolog? Lehet, ha betartjuk a lázadás jelenlegi szabályait. Exupéry idézetére visszapillantva viszont fel kell tennünk egy másik kérdést, ha lázadni szándékozunk valami ellen: Miért? 

Elődeink, akik forradalmárként váltak híressé a történelemben, mind úgy vágtak bele a lázadásba, hogy volt egy képük arról, ami ellen lázadtak, ismerték az előnyeit, gyengeségeit, és lázadásuk célja az utóbbiak kiküszöbölése volt, előbbieknek pedig a megtartása, vagyis a lázadás célja végső soron a fejlődés volt, és nem a rombolás. Még a művészeti irányzatok terén is, a legutolsó legnagyobb lázadás, az avantgárd is okkal lázadt, mégpedig az ezeréves hagyományok fellazítása, a művészet gyökerének kibővítése volt a cél. A "lázadás filozófusa", Nietzsche is új értékek lefektetésének céljával lázadt. A társadalomban hagyott legnagyobb lenyomata, a nihilizmus is eredetileg azt jelentette, hogy nincs az embertől független érték, ily módon nem lehetséges a természetből levezetni egy egész világra kiterjedő normát, ugyanakkor nem utasítja el a normák kialakítását, fejlesztését. Normára még az igazi nihilistának is  van igénye, arra nincs igénye, hogy a norma a fejére nőjön.

Különbséget tehetünk tehát lázadás, mint szórakozás, és lázadás, mint értékteremtés között. 
Előbbinek a célja csupán az, ami a cirkuszé, és ebbe bele tud kapaszkodni még az a hatalom is, aki orwelli módon akarja csökkenteni az ellenállást, utóbbi viszont igazán veszedelmes rá nézve, mert paradigmaváltáshoz vezethet.

A lázadás végső soron jó, mert előre visz. Akarjunk lázadni! Lázadásunk tárgya mindig a hibás legyen, a gyenge pont, a tökéletlenség. Először tehát számba kell venni, hogy mikor és miért van szükség lázadásra, hogy ez a fejlődés bekövetkezzen.

 

Köszönöm a figyelmed!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr897965262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.