Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

FIGYELMEZTETÉS! Ennek a blognak az olvasása SZIGORÚAN TILOS!

"Mindig az elnyomás pincéiben születnek az új igazságok."   Antoine De Saint-Exupéry

Az ember egyik sajátos jellemvonása a lázadás. Lázadunk a régi rendek ellen, lázadunk korunk azon eszméi ellen, melyek ellentétesek a mieinkkel, tiltakozunk minden ellen, ami nemtetszésünket váltja ki. Talán a gondolkodás képességével együtt járó igazságkeresés lehet az oka ennek a tiltakozásnak, vágyunk ugyanis, hogy megtaláljuk azt a helyesebb, tökéletesebb utat, ami által jobb és jobb képet alkothatunk a valóságról. Manapság azonban ennek a jellemvonásnak a tárgya nem feltétlenül az igazságkeresés, vagy pontosabban mondva az eddigi igazságokban a hibakeresés, és annak kiküszöbölése. Az iránya gyakorlatilag mára elhanyagolhatóvá vált, az egyetlen igénye, hogy legyen egy bejáratott rendszer, aminek neki lehet menni.

22505-family-guy-no-loitering.jpg

Főképp az lett népszerű a lázadásban, hogy mainstream dolgokkal szemben történik, vagyis az ellenkezés legtöbbször azt támadja meg, ami éppen népszerű. Az oka ennek végtelenül egyszerű: minden, ami népszerű, az egyenlő a tömegigénnyel, a tömegigényben részt venni pedig visszataszító, mert az egyenlő a birka-életmóddal, vagyis az árral való sodródással. 

A lázadás egy másik új funkciója a feszültség levezetése lett. George Orwell 1984 c. könyvében, ami egy disztópikus világot ír le, ahol diktatúra uralkodik, és az embereknek még a gondolatai is meg vannak figyelve, a lázongásnak pont ezt a funkcióját veszi igénybe segítségül a párthűség fenntartásához: A regényben minden munkanapon a munkahelyeken tartanak egy közös programot, amit "két perc gyűlöletnek" neveznek. Ezalatt összegyűlnek a dolgozók, és egy rendkívül ingerlő propagandavideót néznek meg a párt ellenségeiről, titokban működő bomlasztó szervek vezéréről, ellenséges hatalmak leigázó szándékáról, mindezt olyan fülsértő zavaros hangaláfestésekkel, amikkel az ember idegrendszerét felborzolják, hogy annak dühkitörései legyenek. Dühét így kiéli a videón szereplőkre irányítva, és ezután már nem marad benne indulat saját nyomorúsága, az elnyomó párt iránt. 

A lázadás tehát élvezeti cikk lett az emberek életében, és épp úgy, mint más élvezeti cikkek, ez is az önmagunkkal szembeni megelégedettség, és a megnyugvás érzését adják.  Hiszen ha lázadunk a többség ellen, nyugodtan mondhatjuk, hogy "én nem vagyok olyan, mint a többi". Sőt, ha körbekérdezel, mindenki biztosít téged arról, hogy neki nem tetszik az, amiben él, tehát "ő nem olyan, mint a többi". Csakhogy, józan paraszti ésszel mégis olyannak kell lennie, mint a többi, mert ettől többi a többi. 

Népszerű dologgá vált a lázadás. Felmerül tehát a kérdés, lehet-e lázadni a lázadás ellen, amikor az a legnépszerűbb dolog? Lehet, ha betartjuk a lázadás jelenlegi szabályait. Exupéry idézetére visszapillantva viszont fel kell tennünk egy másik kérdést, ha lázadni szándékozunk valami ellen: Miért? 

Elődeink, akik forradalmárként váltak híressé a történelemben, mind úgy vágtak bele a lázadásba, hogy volt egy képük arról, ami ellen lázadtak, ismerték az előnyeit, gyengeségeit, és lázadásuk célja az utóbbiak kiküszöbölése volt, előbbieknek pedig a megtartása, vagyis a lázadás célja végső soron a fejlődés volt, és nem a rombolás. Még a művészeti irányzatok terén is, a legutolsó legnagyobb lázadás, az avantgárd is okkal lázadt, mégpedig az ezeréves hagyományok fellazítása, a művészet gyökerének kibővítése volt a cél. A "lázadás filozófusa", Nietzsche is új értékek lefektetésének céljával lázadt. A társadalomban hagyott legnagyobb lenyomata, a nihilizmus is eredetileg azt jelentette, hogy nincs az embertől független érték, ily módon nem lehetséges a természetből levezetni egy egész világra kiterjedő normát, ugyanakkor nem utasítja el a normák kialakítását, fejlesztését. Normára még az igazi nihilistának is  van igénye, arra nincs igénye, hogy a norma a fejére nőjön.

Különbséget tehetünk tehát lázadás, mint szórakozás, és lázadás, mint értékteremtés között. 
Előbbinek a célja csupán az, ami a cirkuszé, és ebbe bele tud kapaszkodni még az a hatalom is, aki orwelli módon akarja csökkenteni az ellenállást, utóbbi viszont igazán veszedelmes rá nézve, mert paradigmaváltáshoz vezethet.

A lázadás végső soron jó, mert előre visz. Akarjunk lázadni! Lázadásunk tárgya mindig a hibás legyen, a gyenge pont, a tökéletlenség. Először tehát számba kell venni, hogy mikor és miért van szükség lázadásra, hogy ez a fejlődés bekövetkezzen.

 

Köszönöm a figyelmed!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr687965262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő