Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Egymás terhét hordozzátok...

2015. október 06. - László Dávid

 

A "menekültkérdés" fogalmának már számos -ideológiailag is megalapozott- vélemény került a zsákjába. Vannak köztük olyanok, amikkel egyetértek (több oldalról is egyszerre), és vannak az elveimtől igen távoliak. Úgy gondolom, elég értekezés szól arról, hogy mit gondoljunk a számunkra idegen kultúrából idejövőkről. Az érintettek halmazából én most azt az embercsoportot emelném ki, akikről eddig kevesebb szó esett. Rólunk, a "befogadókról". Kettős értelemben használom ezt a szót: egyszer, mint magyar állampolgárokra gondolok, akiké ez az ország, és akik otthont, vagy csak átmeneti szállást biztosíthatnak a jövevényeknek - ugyanakkor a befogadás egy másik, passzív formájára is, vagyis a hétköznapjainkban arra a kis időre, amikor magunkba szívjuk az elméleteket, amikből majd véleményt hangoztathatunk a témáról. Mindezt nem tanítói magaslatból, az érintetteket harmadik személyben megszólítva szeretném tenni, hanem egészen konkrétan, mintha csak a videó szereplőihez szólnék (akik egy-egy ideológiát képviselnek), vagy mindenkihez, aki valamelyik táborhoz közel érzi magát. Még az előző posztok hatása alatt, zsiráfkommunikálva tenném ezt meg:

Kedves "a menekültek jogaiért kiállók" !

Ha jól értem, attól féltek, hogy az országunk nemcsak a többi nép szemében veszti hitelességét és emberségét, de még magában is megszűnik emberségesnek lenni. Én úgy látom, hogy ti valójában azt szeretnétek, ha az országban béke és szeretet lenne, és ebből előítéletmentesen tudnánk adni azoknak, akik kérik. Szeretném, ha ugyanakkor megértenétek a veletek szemben álló embereket, akik félnek, hogy a haza, mint otthon értékei megszűnnek, vagy csak kevésbé fontossá válnak, és nem testvérre, hanem idegenre találnak az őket körülvevőkben. Valódi vágyuk, hogy biztonságban lehessenek egy erős várban, és megerősítést szeretnének arról, hogy mindig itt lesz nekik ez az ország, ami szerető családként fog működni, egymást segítve. Tudnátok őket valahogy biztosítani afelől, hogy szeretnétek ti is egységben erősek lenni, és kitartani, bármi is történjen?

Kedves "hungáriát éljenzők" !

Úgy sejtem, attól féltek, hogy az a nemzet, amit ti hazátoknak neveztek, elveszti identitását és értékrendszerét, és ezáltal ti elveszítitek a biztonságérzeteteket. Megértem, hogy azt szeretnétek, ha az ország egészének fontos lenne, hogy szem előtt tartsa saját értékeinek megőrzését. Szeretném, ha ugyanakkor megértenétek, hogy a veletek szemben állók számára fontos az is, hogy megsegítse azokat, akik segítséget kérnek tőlünk, függetlenül attól, hogy milyen származású, eltérő kultúrából érkező az az ember. Biztosítani tudnátok őket, hogy ti is készek vagytok segíteni másokon, és nem nézitek, hogy az illető honnan jött, és miben különbözik tőletek?

Speciel az én elképzelésem egy ország működéséről egy fiatalkori emlék képében jelenik meg:

 

 

instructiveanecdote3.jpgAmikor gyermek voltam, egyik nap egy barátomhoz indultam, akiknél gyakran telefonbetyárkodtunk. A származásuk ugyan nem volt magyar, de néhány generációval ezelőtt felvették a keresztény vallást és beilleszkedtek a kultúrába – tehát már jó ideje magyarnak számítottak. Amennyire meg tudtam ítélni, a család elég összetartó volt. Az apuka kedves volt, és fiatalos, sokat játszott velünk bújócskát, és mindig odafigyelt a gyermekei lelkivilágára. Az anyuka volt a család rendfenntartója, háziasszony, ő kezelte a kasszát. Szigorú volt, de csak annyira, hogy megfelelő kereteket adjon a fejlődő gyerekeinek. A gyerekek pedig, legjobb ismereteim szerint ki is élhették a korszakaikat, és egyik sem volt igazán gátolva semmiben, egyszerűen csak megbeszélték otthon a dolgokat. Szóval aznap egy koszos és szakadt ruhákba öltözött, eléggé áporodott szagú, negyvenes férfi szállt be mellénk a liftbe. Először azt hittem, valamelyik szomszéd, de mint kiderült, nem itt lakik, sőt, sehol sem lakik, mivel évek óta hajléktalan. A barátom családja egy átlagos napon találkozott vele az utcán, és azóta többször is volt már náluk. Az anyuka és az apuka megbeszélték, és úgy találták, hogy elég jól élnek ahhoz, még ha nem is volt túl nagy a jövedelmük, de egy plusz ebéd néhány naponta belefér. A gyerekeket sem zavarta, néha ők szedtek neki kaját, vagy hoztak a spájzból almát, hogy kedveskedjenek, amivel tudnak. A fickó mindig felcsönget, mikor arra jár, ők meghívják reggelire, ebédre, kávéra; épp amivel tudnak szolgálni.
Arra gondolok, amikor ez eszembe jut, hogy egy család összetartozását azon lehet leginkább mérni, hogy a családtagok mennyire képesek összefogni és segítséget nyújtani, amikor egy idegen kopogtat az ajtóban. Jóban-rosszban, nyomorban és gazdagságban is kitartani.

Úgy látom, ahogy hallgatlak titeket, mindkettőtök szeretné, ha köztünk erős kötelék alakulna ki, ha számíthatnánk egymásra, és magyar a magyarral békében élne. Mindennek az alapja, a szeretet azonban - ahogy Jézus is utalt rá -, nem személyválogató (lásd: "irgalmas szamaritánus"; "a két legfontosabb parancsolat"). A kép, ami kirajzolódik előttem az igényeiteket hallgatva, egy nagy család, aminek tagjai figyelnek egymásra és gondoskodnak egymásról. Ha pedig valaki ezt látva mégis ellenünk fordul, akkor megismeri ennek az erős várnak a másik oldalát, mert nem csak menedéket leszünk képesek adni, de meg is fogjuk majd védeni magunkat, ha kell.

 01-bearing-one-anothers-burdens4.jpg

 

Röviden ennyi. Ennél többet nem szeretnék hozzáfűzni a migráns-témához. Nem ismerek személyesen egyet sem, így nem vállalkozom véleményt alkotni róluk. Akikről és akiknek írni akartam, ők a házam tájához tartoznak, vagyis már eléggé ismerem őket ahhoz, hogy merjek söprögetni körülöttük.

Köszönöm a figyelmed!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr847844724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.